Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten (I. rész)
Elsődleges források azok, amelyek időben szorosan kapcsolódnak (többé-kevésbé kortársak) az eseményhez, amelyről tanúskodnak. Ilyenek az epigráfikus és archeológiái bizonyítékok. A másodlagos források olyan szövegek, amelyek később reflektálnak az eseményre, és azt nagyobb históriai vagy teológiai gondolatsorba integrálják. Ide sorolhatók a bibliai szövegek, abból a szempontból, hogy alávetettek a kanonizáció folyamatánál említett szempontoknak, míg velük szemben az elsődleges források „független" tanúknak tekinthetők. Az újabb kutatás több képviselője szerint (lásd 34. lábjegyzet) Izrael politikai és vallástörténetét kizárólagosan az „elsődleges" forrásokra kell alapozni, azaz kortörténeti tanúkra (epigrágfikus és régészeti), anélkül, hogy a bibliai szövegeket bevonnánk. Tisztában vannak azonban azzal, hogy nem lehet túlbecsülni az elsődleges forrásokat sem. Az epigráfia és egyéb vallástörténeti anyag is lehet tendenciózus, és nem mindig a teljes reális valóságot, hanem csak annak egy szeletét mutatja be. A régészet is vezethet téves következtetésekhez, és a leletanyag önmagában nem elégséges, mert értelmezésre szorul, amely csak írott dokumentumok segítségével lehetséges. Az elsődleges források alkalmazása tehát szintén kritikus és alapos értékelést feltételez. A bibliai hagyományt azonban nem lehet kizárni Izrael politikai és vallástörténetének rekonstrukciójából, mégpedig több okból. A Biblia az egyetlen és pótolhatatlan írott forrás, amely megadja Izrael politikai és vallástörténetének a keretét. Csak ebben helyezve válik lehetővé az írott és tárgyi emlékek értelmezése. Továbbá mint „másodlagos" anyag a bibliai szövegek is tartalmazhatnak olyan ősi anyagot, amely az egykori eseményre vagy adottságra alapvető információt szolgáltat, míg a keletkezési idejük viszonyaira viszont lehetnek elsődleges források. Mindent összevetve az elmondottakkal összefüggésben léteznek minimalista és maximalista vélemények. Felmerülhetnek az újabb kritikus véleményekkel kapcsolatban fenntartások és ellenvetések, de a bibliai források és az általuk ábrázolt politikai és vallástörténet között felfedett különbséget komolyan kell venni, és nem lehet figyelmen kívül hagyni. A monoteizmus Izrael vallástörténetében A biblikus kutatás újabb eredményei, az archeológia révén feltárt ikonográfiái és tárgyi emlékek, Szíria-Palesztina vallási világának fokozottabb megismerése és annak hatása Izrael hitvilágára, valamint a bibliai hagyomány forrásértékének újabb megítélése mindenkit kényszerítenek az izraelita monoteizmusról alkotott hagyományos kép újragondolására, de legalább árnyaltabb revíziójára illetve kiegészítésére. Minthogy a megismert adottságok nem adnak mindenben lehetőséget egyértelmű következtetésre, ezért a vélemények sokfélesége alakult ki, attól függően, ki hogyan értékeli az egyes tényezőket, amelyek jelentős mértékben összefüggnek a biblikus kutatás más, néha meglehetősen vitatott területeivel. Abban messzemenően megegyezik a kutatás, hogy az Ószövetség végső kánoni formáját a teoretikus JHWH-monoteizmus (JHWH-n kívül nincs más Isten) határozza schichte Israels. Formale und materielle Aspekte, B. Janowski - M. Köckert, szerk., Gütersloh 1999,9-56., 40-44. old.
