Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Luxemburgi Zsigmond teológiai "kompetenciája"
hát meg hatalmától? Mielőtt még a zsinati atyák feleltek volna, maga Zsigmond sietett a válasszal (tartva egy helytelen felelet következményeitől): Maguk a zsinati atyák minap egyetértettek azzal, hogy valóban pápa volt. Ám közismert gonosztettei miatt, amelyekkel megbotránkoztatta Isten Szent Egyházát, és annak jogaira követ dobált, elvettetett hivatalából." - Zsigmond tehát kompetensnek érezte magát abban, hogy eldöntse, ki pápa és ki nem - igen ügyesen a saját maga által diktált zsinat mögé bújva. Általában a „zsinatinak nagy hatásköre volt: megállapíthatta, ki pápa és ki nem, ki eretnek és ki nem, mit állított Wicliff és mit Húsz, és mit nem, megegyezett-e kettejük tanítása? Egy kérdés nem képezhette vita tárgyát: Zsigmond kompetenciája. Ám az uralkodó és az atyák válasza: „Igazi pápa volt („Episcopi vero Cardinales mutuo se inspicientes, dicebant verum Papam fuisse." Ι,ΧΙΧ v.), fegyvert adott Húsz kezébe, mert ezzel sokkal rosszabb vádakat minősítettek igaznak, mint amilyenekkel Wicliff vagy Húsz vádolták a pápát. - Húsz arra is rámutatott védekezésében, hogy jelenleg sincs pápa, s Krisztus mégsem szűnik meg kormányozni egyházát. („Et ecce nunc nullum tale caput habemus, et tamen Christus non desinit Ecclesiam suam regulare." I,XX v., valamint XXI: „Et ecce nunc nullum papam habemus et forte poterit sic durare unum aut plures annos.") Húsz éppúgy, mint Wicliff (ebben szinte szó szerint megegyeznek) nem vonta kétségbe a halálos bűnben lévő pap által végzett átváltoztatás érvényességét,99 100 ám ugyanilyen határozottsággal állította - Konstanzban is -, hogy a halálos bűn által nemcsak pap, elöljáró, püspök - vagy uralkodó szűnik meg lenni valaki -, hanem (az egyházatyákra és doktorokra hivatkozva) keresztény is. Ez - mármint hogy megszűnik uralkodó lenni - volt az utolsó csepp a pohárban. A zsinati atyák felhívták Zsigmond figyelmét, aki csak annyit mondott: „Senki sem él bűn nélkül."101 Ailly, cambray-i bíboros viszont dühösen odavetette: nem volt elég, hogy az egyházi rendet megvetve merészkedtél azt felforgatni írásaiddal és tanaiddal: most a királyokat is megpróbálod ledönteni helyükről.102 Ezután Palecz azt igyekezett bebizonyítani, hogy Saul minden bűne ellenére király volt. Húsz viszont Cyprianusra hivatkozva azt mondta, hiába nevezi magát valaki kereszténynek (krisztusinak), ha nem követi Krisztus erkölcseit. - Palecz erre bolondságnak nyilvánította Húsz szavait azzal, hogy Cyprianus a keresztényekről beszél, ám valaki lehet igazi pápa, püspök vagy király, ha nem is igazi keresztény.103 (Ha tényleg ezt mondta, az eléggé elszomorító lenne.) A formális logika szempontjából teljesen helyénvaló az érvelés (egyházjogi szempontból nem óhajtok nyilatkozni), s talán mi is rosszallnánk, hogy Húsz, a „magister artium" nem volt körültekintőbb az argumentálásban. - Poggio (Poggius Florentinus) és Aeneas Silvius Piccolomini (a későbbi II. Pius) Prágai Jeromosban nem a „szent vértanút" bámulják, ám annál inkább az állhatatos filozófust.104 Az előbbi ezt írja Jeromos99 Ι,ΧΙΧ r.; vö. Mansi 27, 662 köv. A simonia és más egyházi javakat illető pontokban konkrét, egyébként notoriaról beszél XXIII. János bűnlajstroma. 100 Vö. LECHLER 2,50; és a feloldozást sem - vö. HELFERT 65. 101 HÚSZ Ι,ΧΙΧ r. 102 Uo. 103 Uo. 104 Prágai Jeromost 1410. március 20-án, Nagycsütörtökön, Budán volt alkalma hallani Zsigmondnak, midőn Jeromos a Mandatum nóvumról (Jn 13,34) prédikált jelenlétében (vö. MÁLYUSZ Elemér, Zsigmond király uralma Magyarországon, Gondolat, 1984. 216.). 134
