Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Luxemburgi Zsigmond teológiai "kompetenciája"
illud sensibile), a szentség és a dolog, amilyen az Úr teste (sacramentum et rem, ut est corpus diminkum), harmadszor a dolog, de nem szentség, amilyen az egyház tagjainak egysége (Tertio rem et non sacramentum, ut est unio membrorum Ecclesiae). - Lehetséges, de nem valószínű, hogy Zsigmond jártas lett volna ezekben a hajszálfinom megkülönböztetésekben. Ezeket a zsinat peritusaira bízta. Az ő kompetenciája addig terjedt, hogy rá kellett bizonyítani Húszra, hogy az eucharisztiatanban is Wicliff követője, ez utóbbi tételeit pedig elítélte a zsinat (DS 1151). Wicliff eucharisztiatana ismeretes volt Prágában. Húsz Responsio ad scripta magistri Stanslai de Znoyma, doct. Theologiae (I,CCLXV-CCII) elmondja, hogy a fent nevezett doktor annak idején dicsérőleg nyilatkozott Wicliffről, midőn az Eucharisztia valóságos anyagáról értekezett.86 - Arra a rágalomra, miszerint cseh prédikációiban azt állította volna, hogy az átváltozás után megmarad a substantia és nem csak az akcidensek, Húsz azt válaszolta, hogy ezeknek a „műszavaknak" nincs megfelelőjük a cseh nyelvben.87 Húsz hitt a halottakért mondott misék üdvös voltában (mivel a tisztítótüzet is elfogadta), csak a gregorián miséket illetőleg voltak fenntartásai, hiszen azt sem tudhatjuk, élünk-e még három órát, nem pedig harminc napot.88 - Ugyanígy vallotta a pap átváltoztató szavainak erejét, hiszen az eucharisztiában Krisztus teste nem teremtetik, nem születik, hanem a pap „készíti" („csinálja").89 Az egyik Húsz ellen emelt legismertebb és fő vád az volt, miszerint a halálos bűnben lévő pap szavaira nem történik meg az átváltozás. Húsz tagadta Konstanzban, hogy ezt valaha is tanította volna.90 Ezt a nyilatkozatát szorongatott helyzetéből kell értelmezni. Lehet, hogy a konszekráció érvényes voltát nem tagadta, de ekkleziológiá- jában voltak olyan kitételek, amelyeket rosszakarói így értelmeztek, s nem egy esetben, amikor Huszt említik elsősorban ez jut eszünkbe. Ekkleziológia Huszt egyháztana tette híressé, és az ezzel kapcsolatos elvei, ebben foglalt gondolatai „okozták vesztét". Általában két ekkleziológiai művét szokás említeni: De ecclesia és De Antichristo. Az előbbit „száműzetése" idején írta.91 Wicliffet név szerint nem említi benne, de a kritikai kiadás gondozói feltüntették azokat a helyeket, amelyek véleményük szerint Wicliffre vezethetők vissza.92 A „napi egyházpolitika" kérdéseitől eltekintve a predesztináció kérdése és a predesztináltak meghatározása vonta magára a figyelmet, és jelentett hivatkozási pontot Húsz Wicliff-recepcióját illetőleg. 86 Uo. CCLXII r. 87 LECHLER 2,255. 88 Húsz II,LII. Sermo de exequiis, seu suffragio, quem praedicavit ad populum circa festum omnium sanctorum anno 1411. De verbis Marthae ad Iesum. 89 De Corpore Christi in sacramento altaris. Quod non creetur, neque incipiat esse, contra quosdam crassiores papistarum errores, Quaestio Ioannis Hús. HÚSZ II,CCCXL v. (Az utóbbi „contra quosdam..." feltehetőleg a kiadótól származik.) 90 De sacramento corporis et sanguinis Domini. Húsz I,XXXIX v. köv. 91 1413. július 8-án olvasták föl a Betlehem-kápolnában, HELFERT 82. 92 Kritikai kiadás: MlSTR JOAN HÚS: Tractatus de Ecclesia. Praha 1958. „Wyclyf (sic!), Johannes (numquam nomine in textu laudatus", 241. old. 132
