Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Luxemburgi Zsigmond teológiai "kompetenciája"
jártasság az „oknyomozó" történelemben, hogy rájöjjünk, miért okozott olyan sok gondot épp a két cseh magiszter, Húsz és Prágai Jeromos, az uralkodónak és az általa irányított Konstanzi Zsinatnak. Egy nevet kell említenünk: IV. Vencel. A küzdelem a birodalmi koronáért és a cseh trónért13 meghatározta Vencel magatartását Húsz ügyével szemben, és Zsigmond reakcióját, aki ügyesen a keresztény uralkodó kötelességére és az eretnekség elterjedésének a veszélyére figyelmezteti fivérét. A különböző spekulációk helyett álljon itt néhány kivonat egy-két erre vonatkozó dokumentumból. Zbynek, prágai érsek 1411. szeptember 5-én kelt levelében panaszkodik Vencelnek, hogy nem talál alkalmat, hogy meghallgassa panaszait ellenségeivel (Húsz, stb. híveivel) szemben, míg viszont ezek mindig bebocsátást nyernek hozzá, meghallgattatást találnak nála. Ezekkel a sokatmondó szavakkal zárja levelét: „És mivel Kegyességed nem mutat rá hajlandóságot, hogy betartsa ígéretét, úgy útra kell kelnem Magyarországra, Kegyelmed testvéréhez, és Őkegyeiménél panaszt emelnem azok ellen, akik erőszakot követnek el ellenem és papságom ellen, és Őkegyeimét kell kérnem, járna közben Kegyelmednél, hogy Kegyelmed ne engedje meg, hogy ilyesmi megessen rajtam és papságomon."14 Vas János (Johannes der Eiserne), leitomischli püspök 1415. július 11-én (öt nappal Húsz máglyahalála után) levelet ír Vencelnek, amelyben beszámol Wicliff és Húsz tanainak elítéléséről, Húsz és az ő könyveinek elégetéséről, valamint arról, hogy Jeromos ügyét most tárgyalják, „s mivel ezekben az ügyekben kegyelmed nevéről gyakran említés esett, mintha Kegyelmed Hússzal tartana, azért ezt Magister Nazzal, Stefannal és Kunzcal cáfoltam, amint ezt Kegyelmedtől hallottam."15 Noha Vencel körültekintően járt el, hogy a cseh uraságokkal eddig nem nyilatkozott, most nagyon üdvös lenne, ha a többi keresztény uralkodóval együtt írásban állást foglalna. E célból küldi a püspök Vencelnek az aragóniai király levelét: „amelyből Kegyelmed kiolvashatja, hogyan ír (ti. az aragóniai király) Őkegyeimének (ti. Zsig- mondnak) az egységről, amely ha Isten akarja, létre fog jönni."16 Zsigmond 1416. március 21-én Párizsból levelet intéz az utraquista rendekhez, amelyben nyomatékkai figyelmezteti őket, hogy mindenben vessék alá magukat „kedves testvérének", Vencelnek.17 A katolikus párt uraságaihoz ugyanezen év március 30-án ír, figyelmeztetve őket arra, hogy ne szövetkezzenek fejedelmük és uruk, „kedves testvére", Vencel beleegyezése nélkül, mert a háborúk megnehezítenék helyzetét, s ezt Zsigmond nem venné szívesen, „mivel fent említett kedves testvérünk után a korona valóságos és jogos örökösei vagyunk."18 Zsigmond kiemeli, hogy meg kell maradni a régi hitben és a szentegyházban, s minden újítást félre kell tenni az ország és „szeretett testvére" javára. Ha azonban a kérdést nem sikerül békésen megoldani, „úgy tudjátok meg, nagyon kedvetlenül kell tudomásul venni, hogy az országban újabb háborúk fognak pusztítani, s mint ennek a koronának örököse testvérünk pártjára fogunk állni, és támaszt fogunk nyújtani, amennyire tőlünk telik, s hűségesen fogjuk segíteni testvérünket, 13 Vö. Helfert, 69. 14 Uo. 277. 15 Uo. 304 köv. 16 Uo. 305. 17 Uo. 315 köv. 18 Uo. 318 köv. 123
