Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)

2004 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Isten kegyelme és a Szentlélek Pál apostol megigazulástanában

Krisztus megváltó halála, illetve a benne való szentségi részesedés ettől a gyengé­nek bizonyuló és a bűnnek alávetett törtvénytől is megszabadít, hogy „a Lélek újdonsá­gában szolgáljunk, ne a betű elavult módján" (Róm 7,6). A törvényt felváltó kegyelem te­hát nem más, mint a hívőt belsőleg megújító és Isten szolgálatára képesítő Szentlélek. Ám a 8. fejezetből kiderül, hogy a Lélek újdonsága nem teljes törvénynélküliséget jelent, sokkal inkább azt, hogy Lélek tölti be a törvény szerepét.20 Erre vonatkozik a Róm 8,2-ben olvasható „élet Lelkének törvénye" kifejezés, amelynek megértéséhez fi­gyelembe vehetjük Jeremiás és Ezekiel fentebb említett jövendöléseit.21 Jeremiás sze­rint az „új szövetség" lényege az lesz, hogy Isten az ember szívébe írja majd törvényét (Jer 31,33). Ezekiel pedig új lelket ígér: Isten a saját Lelkét helyezi az emberbe, s így te­szi őt alkalmassá arra, hogy parancsai szerint éljen (Ez 36,26-27). A szívbe írt törvény, illetve az ember bensejében lakó Lélek szorosan összefüggenek. Isten a Lelkének ado­mányozásával írja a törvényt a szívbe. A Lélek, aki lakást vesz a megkereszteltben, át­hatja a szívet mint akarati és döntési központot, és Isten akaratának megfelelő élet­módra hangolja az embert, sőt ehhez a szükséges segítséget is megadja. Éppen ezáltal tudja elérni azt, amire a törvény önmagában nem volt képes: életet ad (vö. 2Kor 3,6). Figyelemre méltó, hogy a Róm 8,4 szerint Krisztus megváltásának célja, hogy a „törvény rendelése beteljesedjék bennünk, akik nem test szerint, hanem Lélek szerint élünk". Érdekes, hogy Pál itt „rendelkezés"-ről és nem rendelkezésekről beszél. Ennek oka az lehet, hogy az apostol számára a törvény egy parancsban, a szeretet parancsá­ban összefoglalható (vö. Gál 5,14; Róm 13,8-9). Arra is felfigyelhetünk, hogy a „betelje­sedni" ige szenvedő alakban áll (TTXipojGfj = beteljesedjék), amely Istenre utaló szenve­dő szerkezetként (passivum divinum) értelmezendő. Ebből következik, hogy a tör­vény rendelkezésének, vagyis a szeretetnek megvalósítását Isten teszi lehetővé számunkra a Szentlélek által (természetesen szabadságunk teljes tiszteletben tartásá­val). A szeretet parancsába „sűrített" törvény tehát a Lélek által éri el célját. ÖSSZEGZÉS Pál kegyelemről szóló tanítása több ponton is - főleg az emberi lét gyökeréig hato­ló bűn mibenlétét, a kegyelem ingyenességét, valamint Isten Lelkének hatékony közvetítő szerepét illetően - összhangban áll a prófétai igehirdetéssel és a qumráni közösség felfogásával. Persze a különbség is szembetűnő. Ez már Pál egyetemes szem­léletében is megmutatkozik: abban, hogy az ő teológiájában a belső megújulást ered­ményező megigazulás nemcsak a választott népre vonatkozik (mint Jeremiásnál és Ezekielnél), s főleg nem egy szent maradékra Izraelen belül (mint Qumránban), ha­nem mindenkire, bármiféle megkülönböztetés nélkül. Ám a páli megigazulástan leg­főbb sajátossága a Krisztus-központúság. A bűnös igazzá válását lehetővé tevő kegye­20 A Róm 7 és 8 közötti szoros kapcsolat bővebb ismertetését nyújtja: L. DE LORENZI (szerk.), The Law of the Spirit in Rom 7 and 8, Rome 1976. A Róm 8 elemzéséhez a kommentárokon kívül vö. KOCSIS, „Isten el­küldte", 140-164. 21 Vö. S. LYONNET, Études sur l'építre aux Romains, Roma 1990, 231-241. A szóban forgó kifejezés másfajta értelmezéséhez vö. E. LOHSE, Exegetische Anmerkungen zu Rom 8,2, in: Neues Testament und christliche Existenz (FS. H. Braun), Tübingen 1973,279-287. 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom