Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: A magyar filozófia kezdetei
ben, ahol Laskói mondanivalójának kifejezetten filozófiai megalapozást nyújt. Laskói Csókás Péter a késő reneszánsz stílusában, annak módszerét követve, írta meg jelentős filozófiai művét. Ebben a korban az értelmiség figyelmét legtöbbször a hitviták kötik le, jóllehet már számos jele mutatkozik az újkori természet és ember-szemléletnek. Szerzőnk - e kor szokásának megfelelően - szinte enciklopédikus túlburjánzással idézi az ókori klasszikusokat (főleg a pogány filozófusokat)24, az ókori egyházatyákat (ezek közül legtöbbször a reformáció kedvelt patrisztikus szerzőjét, Szent Ágostont)25 és természetesen magát a Szentírást is, továbbá a reneszánsz XV. századi szerzőit, Fici- nus-t és Pico della Mirandola-t. A XV. századi reneszánsz filozófusok közül különösen Nicolaus Cusanus bíborost részesíti előnyben, akit egyébként a magyar filozófiai szak- irodalomban elsőként idéz és filozófiai világszemléletét is - amint majd később látjuk - Cusanus rendszere határozza meg. Ami Laskói módszerét illeti, a bizonyításoknál a skolasztikus szillogisztika segítségével érvel, bár ezt a módszert művének első fejezeteiben és a II. könyvben, ahol az emberi test fölépítéséről szól, már nem alkalmazza. Laskói műve nem teológiai praeconceptio-ból indul ki. Nem Isten létéből vezeti le a világ létezését, hanem ellenkezőleg: burkoltan elfogadva a teremtő Isten létét, induktív megközelítéssel (s ez tipikus reneszánsz bölcseleti szemléletre utal) először rácsodálkozik a világra, az emberre, majd az emberi lélek működését elemezve, eljut az emberi lét végső okához, Istenhez. Az emberi testről szóló rész inkább deszkriptív fenomenológiáját adja annak az antropológiának, ami korának ismereti szintjén mozog, s ami orvostörténeti vonatkozásban is számos érdekes megfigyelést tartalmaz. Érdemes áttekinteni - szószerinti fordításban26 - Laskói „De homine" c. művének tartalomjegyzékét, mert ebből világosan elénk tárul művének logikai szerkezete és az a teológiai konklúzió, amit - legalábbis művének első kötetében - bizonyítani akar. 24 A reneszánsz kor önálló filozófiai rendszert nem alakított ki, de ugyanakkor előszeretettel idézte a klasszikus ókori görög és latin szerzőket, továbbá a patrisztika és skolasztika nagyjait. A teljesség igénye nélkül felsoroljuk az általa legtöbbször idézett auctorokat: Aristoteles, Aurelius Augustinus, Platon, Galenus, Plinius, Cardanus, Anaxagoras, Basilius, Macorbius, Cicero, Vergilius, Marcus Maximilius, kabal- listák, Philon, Reuchlinus, Boetius, Hilarius, Cyprianus, Eusebius, Gennaidus, Terullianus, Lactantius, Iraeneus, Clemens Alexandrinus, Athanasius, Pythagoras, Varro, Dun Scotus, Hyeronimus, Plutarchos, Pryscillianus, Demokritus, Aelianus, Theophrastos, Aeneas Gazenus, Bernardus, Thomas Aquinatis, Chrysostomus, Theodoretos, Cassiodorus, Gregorius Nissenus, Gregorius Naziansenus, Avicenna, Nicolaus Cusanus, Pico della Mirandolo, Theodoretus Beza, Martinus Luther, Melanchton, Caietanus, Mercurius Trismegistos, Heraclitus Ponticus, Mercurius Trismegistos, Aeneas Gazenus, Prudentius, Epiphanius, Horatius, Avicenna és mások. N. B. a neveket abban a formában közlöm, amint ez Laskai „De homine" c. könyvében latin nyelven olvasható. 25 Laskai művében legtöbbször Aristotelest citálja (mintegy negyvenszer), ám még ennél is gazdagabban idézi Szent Ágoston különféle műveit (mintegy hatvan alkalommal). N. B. Egyébként külön teológiai tanulmányt érdemelne Laskói Augustinus recepciója ebben a könyvében. E helyen csak a leggyakrabban idézet műveket jegyzem föl, melyeket Laskói idéz Ágostontól: Liber de immortalitate; De civitate Dei; Retractiones Tractatus in Johannem; De fide et symbolo; De spiritu et anima; De essentia divinitatis; De Genesi ad litteram; De incarnatione; De libero arbitrio; Contra Faustum; Adversum Valentinum; De Trinitate; In haeresiologia. 26 A tartalomjegyzék fordítását - Mátrai László fordításának felhasználásával, s a hibák kijavításával - Dr. Bolberitz Pál készítette [lásd kézirat]. 112
