Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Perendy László: Tatianosz és a keresztény szerzetesség kezdetei
kezdetén) született pogány szülőktől, mégpedig - ahogyan ő mondja - Asszíriában. Ez alatt a név alatt ez idő tájt általában az Eufrátesztől keletre fekvő vidéket értették. Köztudott, hogy ez a régió éppen akkoriban cserélt ismét gazdát, hiszen Hadrianus biztonságosabbnak vélt határok mögé vonta vissza légióit, feladva ezzel elődje merész keleti hódításait. Nem lehet kétséges, hogy a viszonylag rövid időn belül bekövetkezett határmódosítások jelentős mértékű népességmozgást idéztek elő, amivel természetszerűleg együtt járt az eszmék áramlása is. A keleti limes - ha egyáltalán nevezhetjük annak a szó klasszikus értelmében - pedig továbbra is igencsak átjárható maradt. A két nagy birodalom és kultúrkör határán született Tatianosz egyike volt azoknak, akik inkább a római, mint a pártus birodalomban próbáltak szerencsét. Értesülünk azonban arról is, hogy római letelepedése előtt retorikai, filozófiai, valamint történelmi tanulmányokat folytatott és sokat utazott, mégpedig minden bizonnyal nemcsak a Római Birodalom határain belül. Arról is tudunk, hogy utazásai során különböző misztériumokba avatták be, tehát nemcsak széleskörű filozófiai ismeretekre tett szert, hanem jártas volt több vallás hitvilágában is. Egy-két utalásból arra lehet következtetni, hogy egy ideig katonáskodott is. Egyesek nem tartják kizártnak, hogy ennek során messze keletre is eljutott, talán Indiába is. Számos honfitársához hasonlóan azonban végül hosszabb időre Róma városában telepedett le. Már ebben az időben jelentős szír kolónia volt a nyugati birodalom fővárosában, tehát bizonyos fokig otthonosan érezhette magát. Szír kereskedők egyébként sok más helyen is megfordultak a birodalomban, a szírek gazdagságáról és befolyásosságáról pedig például Juvenalistól értesülhetünk, aki amiatt kesereg, hogy Antiokhia folyója, az Orontész immár a Tiberiszbe folyik, vagyis a szírek szinte elárasztják a fővárost. Tatianosz talán abban bízott, hogy a második szofisztika idején olyan kelendő rétorok egyikeként valamelyik dúsgazdag római polgárnál talál állást. Hogy ez sikerült-e neki, arról nem értesülünk, azt viszont tudjuk, hogy intellektuális és spirituális útkeresése végén a szintén Keletről, mégpedig Szamariából származó Jusztinosz tanítványa lett. Kereszténnyé válását elősegíthette még az a Rómában szerzett tapasztalata is, hogy sok becsületesen gondolkodó ember nem hitt már a régi istenekben, amelyek kultusza sokszor került kapcsolatba különböző immorális és belső ellentmondásokat rejtő mitológiai rendszerekkel. Tatianosz igen nagyra becsülte római mesterét, akinek az igazság megtalálását köszönhette. Valószínűleg az ő irányításával, tehát már keresztény szemmel olvasta a próféták könyveit, köztük Mózeséit. Mesteréhez hasonlóan ő is többször hangsúlyozza, hogy az ősi és romlatlan igazság letéteményeseinek tekintette őket. Saját beszámolója szerint akkor tért meg, amikor az írásokban rálelt erre, az immár nem töredékes igazságra. Később neki is akadtak tanítványai. Tudjuk, hogy egyik tanítványát Rhodonnak hívták és nem kizárt, hogy Alexandriai Kelemen is megfordult tanítványi körében.3 Vizsgálódásunk szempontjából az is fontos információ, hogy mesteréhez hasonlóan Tatianosz is összetűzésbe került Markionnal, aki ebben az időben tanítóként, exegéta- ként és egyházalapítóként már jelentős támogatottsággal rendelkezett Rómában. Ha ez így történt, akkor még rejtélyesebb az a tény, hogy Tatianosz valamikor később sza158 3 Sírom., I., 1,322.
