Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Thorday Attila: A bűnvallomás és vezeklés rendkívüli formái a középkorban
Teológia 2004. 1-2. szám THORD AY ATTILA A bűnvallomás és vezeklés rendkívüli formái a középkorban A KIKÖZÖSÍTÉSTŐL A GYÓNÁSIG A bűneik miatt kiközösített és még vissza nem fogadott bűnbánót az Egyház jogi-, liturgikus- és lelkipásztori szempontból élesen elkülönített csoportba, a nyilvános vezeklők csoportjába osztotta. A Római Birodalom bukása következtében felbomlottak a városi egyházközségek, és így a keresztények szétszórtan éltek vidéken: nem ismerték egymást, évek teltek el, amíg találkozhattak püspökükkel. Amikor azonban a püspök vagy az őt helyettesítő pap meglátogatta őket, a bűnvallomásukra nem kiközösítést, hanem a feloldozást kaptak, és csak később kellett egyéni vezekléssel eleget tenni vétkeiért (kivétel néhány súlyos, nyilvános bűn: hittagadás, házasságtörés, gyilkosság). A MEGSZABOTT JÓVÁTÉTELEK ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI 580-tól a Brit-szigetekről szerzetesek jöttek a kontinensre. Missziós szándék vezette őket, hisz Európát a barbárok árasztották el. ír szerzetesek alapították - többek között - a svájci San Gallen-t és az itáliai Bobbio kolostorát. Az 589-es a spanyolországi Toledói Zsinat dokumentumából, mint egy elfogadhatatlan újításról olvashatunk: „Tudomásunkra jutott, hogy Spanyolország néhány egyházában a hívek nem a kánonok szerinti módon tartanak bűnbánatot, hanem botrányos formát követnek: valahányszor súlyos bűnbe estek, mindannyiszor kérik a feloldozást a paptól. Hogy megszüntessük ezt a megvetésre méltó merészséget, szent zsinatunk elrendelte, hogy az atyáink által meghatározott kánoni forma szerint adassák a vezeklés, vagyis: aki megbánja bűneit, azt zárják ki a közösségből, állítsák a bűnösök sorába, mígnem elnyeri a kézrátételt. A püspök megítélése szerint, amikor letelt vezeklésének ideje, kerüljön vissza a közösségbe. Aki pedig súlyos bűnébe visszaesik - akár a bűnbánati idő, akár a kiengesztelődés után - azt a régi kánonok szigorú előírásai szerint kell büntetni".1 91 1 A 895-ös Toledói Zsinat 11. kánonja.
