Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a temetésre vonatkozó egyházfegyelem változásaihoz a XX. századtól napjainkig
Teológia 2004. 1-2. szám SZUROMI SZABOLCS ANZELM O.PRAEM. Megjegyzések a temetésre vonatkozó egyházfegyelem változásaihoz a XX. századtól napjainkig 1. Az 1970. június 1-jén hatályba lépett Ordo exsequiarium bevezetőjében az egyházi temetés lényegét úgy foglalja össze, hogy fiainak eltemetésekor az egyház Krisztus húsvéti szent titkát ünnepli. Ez abból a hitből fakad, hogy a megkeresztelkedettek a keresztség által egy testté lettek a meghalt és feltámadt Krisztussal, így hisszük és reméljük, hogy Vele együtt életre támadnak a halál által.1 A Katolikus Egyház temetési szokásai tehát lényegileg kötődnek a lélek halhatatlanságába, a test feltámadásába, a tisztítótűz létezésébe és az Isten irgalmasságába vetett hithez.1 2 Az egyházi temetés ezáltal sajátosan is hozzá tartozik az egyház legfőbb céljának, a lelkek üdvösségének előmozdításához. így különleges jelentősége van annak, hogy miként készült fel a haldokló a halálra,3 mennyiben őrizte meg cselekvéseiben az egyházzal való közösséget, illetve az isteni és katolikus hittel, vagy az akarat vallásos meghajlásával elfogadandó igazságokhoz való ragaszkodást.4 A temetkezésre vonatkozó kánoni rendelkezések, melyek alapvetően kötődtek az ókeresztény fegyelmi és teológiai alapokhoz, a XII-XIII. századra egységes, kiforrott képet kaptak.5 Ez a kánoni álláspont, bekerülve a Corpus iuris canonici-be a modern korig meghatározta az egyházi temetés sajátosságait. 1917-ben a kodifikáció eredményeként a Codex iuris canonici (CIC [1917]) vált a latin egyház számára egyetlen és kizárólagos, hiteles törvénygyűjteménnyé, ám ez nem új jog alkotását jelentette, hanem az addigi jog szisztematikus, leegyszerűsített és általánosan alkalmazható feldolgozását. 2. Az 1917. május 27-én XV. Benedek pápa által kihirdetett CIC (1917) a XII. címben rendelkezett az egyházi temetkezésről, amely az 1203-1242. kánonokat foglalta magá1 Temetési szertartáskönyv, I., Budapest 1977,19. 2 Vö. RadÓ, P., Enchiridion liturgiáim, I., Roma 1961,501. 3 A kérdés hátteréhez vö. SZUROMI, SZ. A., „A halálra való felkészülés a XIl-XIll. század egyházfegyelmi rendelkezéseinek tükrében", in: Teológia 36 (2002) 223-226. 4 Vö. 751-752. kán. 5 SZUROMI SZ. A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII-XIII. században (Bibliotheca Instituti Postgra- dualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/4), Budapest 2002, 211- 220. 85
