Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Puskás Attila: A szabadság értelmezései és az etikai rendszerek
ember egyes cselekedeteinek erkölcsi minősége érdekli, látómezőjéből kikerül az erkölcsi élet közösségi dimenziója, többek között a közjó eszméje. Ockham teológiájában az ember teremtményisége miatt alá van vetve az isteni akarat mindenhatóságának. Isten törvényhozói teljhatalma alapján kinyilvánítja akaratát a kötelezettség erejével az ember felé, mely az ember szabadságát köti és korlátokkal látja el: ez az erkölcsi törvény ockhami látásmódja. Az emberi cselekedetek erkölcsiségének egyetlen kritériuma, hogy megfelelnek-e az isteni törvénynek. Önmagukban éppolyan közömbösek, mint a szabadság, melyből fakadnak. Erkölcsi értékük pusztán kívülről adódik hozzájuk. Az indifferencia szabadságából kiinduló erkölcsteológia a törvény és a kötelezettség etikájához vezet, melyben mindig is kérdéses marad az emberi szabadság és az erkölcsi törvény kapcsolata. Az emberi észnek az erkölcsi életben a szerepe arra korlátozódik, hogy Isten akaratát felismerje és azt parancsolja az akaratnak. A felismert isteni akaratot az ész parancsolja, anélkül, hogy érvelni tudna mellette, s megvilágítaná a helyes cselekvés indokait. 2. A KÖZÖMBÖSSÉG SZABADSÁGÁBÓL KIINDULÓ ETIKAI RENDSZEREK9 2.1 A törvényetika Az indifferencia szabadságából kiindulva már Duns Scotus, de még inkább William Ockham teológiájában az erkölcs mint törvényerkölcs jelenik meg, melynek kulcsfogalmai az isteni törvény, az ember szabadsága, a törvény kötelező ereje és az ember gyakorlati eszének (lelkiismeretnek) a parancsa, kulcsproblémája a kötelező törvény és az emberi szabadság viszonya. Ez a szemléletmód a 16. századtól a 20. századdal bezárólag alapvetően meghatározta a keresztény erkölcsteológiát s annak szekularizált erkölcsfilozófiái változatait. Az erkölcsi törvény teológiájának részletes kidolgozása mindenekelőtt a jezsuita Francisco Suárez (1548-1617) nevéhez fűződik, akinek művei hamar elterjedtek Európa egyetemein, és nagymértékben elősegítették a legalista és kazuista erkölcstan kifejlesztését.10 Suárez szerint az erkölcsi törvény mint természettörvény tartalmát az emberi ész képes megismerni és megítélni, hogy egyes cselekedetek és azok tárgyai megfelelnek-e az eszes emberi természetnek vagy sem. A megfelelés megállapítása azonban még nem kötelez önmagában, még nem törvény az emberi akarat számára, kötelező törvénnyé azáltal válik, hogy a teremtő Isten szabad akaratát fejezi ki. A legalista típusú erkölcstani kézikönyvekben is az emberi szabadság és az erkölcsi törvény kapcsolatát egyedül a kötelezettség fejezi ki: a törvényhozó akarata a törvény által köti a törvénynek engedelmességgel tartozó emberi akaratot. Ez a szemléletmód uralkodik nemcsak a Trienti Zsinatot követő barokkskolasztika és a 9 Az ockhami szabadságfelfogásra épülő etikai rendszerek bemutatásában elsősorban GIUSEPPE ABBA, Quale impostazione per lafilosofia morale? (Roma 1996) c. művére támaszkodom. 10 Suárez legnagyobb hatású művei ezen a téren: a De bonitate et malitia humanorum actuum (1628) és a De legibus (Coimbra 1612). Az erkölcstan önállósodásának és a dogmatikáról való leválásának első jele, az első kazuista-legalista szellemben megírt erkölcstani kézikönyv a spanyol jezsuita JUAN AZOR Institutiones morales (1600) c. munkája. 58
