Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Papp Miklós: Ki mint imádkozik, úgy is él
mikor elég erőnk, erre a választ a pótolhatatlan lelkiismereti ítélet fogja megadni, ahol az ember egyedül található Istennel. Kérés az élet bőségéért A hála rakja le az alapot a bizalomteljes kéréshez.47 A kérő ima nem titokzatos kényszer Isten felé, nem az ő végtelen szabadságának és mindenhatóságának szabályozása. Isten az örökkévalóságból előre látja az ember minden kérését, az O és az ember szabadsága sohasem tudnak valódi konkurenciára lépni egymással. Ezért nem szabad a kérő imát Isten csodaszerű beavatkozásának tartani a világba és a dolgok folyásába. Isten nem „Deus ex Machina", nem dzsinn, akit az ember rövid úton az egyedi esetek megoldásához igénybe vehetne. O az örökkévalóságból a világot a maga rendjében és folyamatában előre látta és akarta, örök elhatározásait nem függeszti fel és nem is másítja meg. így egy középutat kell találni a deizmus és az antropomorfiz- mus között, aminek a létanalógiáról szóló tradicionális tanítás tesz eleget. Bizonyosan létezik Isten uralma az időn és mindenen, ami az időnek alávetett, de ez az uralom a maga intim kezdetét az imádkozva gondolkodó bensőségességében veszi, uralma onnan terjed szét a világba. Az isteni beavatkozás „helye" a hívő bensőségessége: a Lélek szemeit kapjuk ajándékba, hogy Isten uralmát tudjuk észlelni, felfogni, s ebben válunk új teremtménnyé.48 A kérő ima legfőbb tárgya maga Isten. A keresztény bizalomteljesen azért imádkozik, hogy legyen neki szabad minden életszituációban hatékonyan megismerni és megtapasztalni Istent. Ez vitális érdeke: végül is nem a szenvedés a legnagyobb baj, hanem a szenvedésben Isten látszólagos távolsága a legnyomasztóbb.49 így a kérő ima a megélt negatív teológia egyik fejezetének bizonyul. Isten, különösen a határszituációkban, fájdalmasan el tud tűnni, az utána való csillapíthatatlan sóvárgás egyre inkább összehangolja a szellemi klímát.50 A hívő egy „paelibatio visionis beatificae", ami nem zárja ki a lélek sötét éjszakáját, ezért kell az erkölcsteológusnak kapcsolatban lennie a misztikus teológiával. Isten hiányának, eltűnésének a tudata a szellem megfontoltságát, eltökéltségét hívja elő. Az a nem tudás, hogy vajon miért is kellene imádkoznunk, szótlan megérintettségben, nyugalomban végződik. Pontosan ez a keresztény egzisztenciái, és ezzel a nyüt sebbel egy életen át együtt kell élnie. A kéréseink nem züllhet- nek le a világon belüli cselekvés stratégiájává. Isten kegyelme nem jelenthet jámbor ; . menekülést a nem gondolkodásba. A kegyelem ugyanis dialógikus történés a Lét fátyla előtt. A Szentlélek adományait kérjük, azokat a katalizátorokat, amik segítenek Isten ismeretének gazdagságát átültetni, átolvasztani következetes erkölcsi praxissá. 47 DEMMER, K., Gebei, das zűr tat wird, 59-72. SCHÜTZ, C., Art. Gébét, in: uő. (szerk.) Praktisches Lexikon dér Spiritualitdt, Freiburg 1988,435-448. 48 Az isteni belenyúlás elsődleges helye a hívő bensőségessége, a Lélek szemeit kapjuk ajándékba: Róm 12,2; 2Kor 5,17. 49 DEMMER, K., Dér Dreifaltige Gott und die Moral. Einé immer neue und niemals abgeschlossene Frage, in: GUGGENBERGER, W., (szerk.) Chrislliche Glaube, Theologie und Ethik, Münster 2002,111-129. 50 Róm 8,26. 49
