Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Papp Miklós: Ki mint imádkozik, úgy is él
Az imádságnak hármas szerep jut ezeket illetően: imádságban meghozni az alapdöntést, az életdöntéseket, azokat konkrét tettekre fordítani, és a kettő viszonyát kontrollálni. Az alapdöntés meghozatala a Teremtő tekintetében Az életét mindenki az alapdöntésére és az életdöntéseire építi. Minden ember határoknak van alávetve, de a legjobban az időbeli behatároltság nyomasztja, s ezért Isten tulajdonságai közül az örökkévalósága nyűgözi le a leginkább. Az idő azért nyomasztja az embert, mert egyrészt látja az időt szétfolyni az ujjai között, másrészt érzi az idő visszafordíthatatlan múlását. Olyan életvitelre van szükség, ami töményebb életet tesz lehetővé, és aminek céljai nem múlnak el a halállal. Az időbeli behatároltság kiprésel az emberből egy tervet, hogy hogyan is éljen és mire is tegye föl az életét. Egyszer már túl késő lesz, s ezt sejti mindenki. Az értelmetlenségtől való lappangó félelem segít a tisztább alapdöntést meghozni. Az alapdöntés nem más, mint hogy az idő nyersanyagába egy élettervet viszünk bele, s azt konzekvensen lefordítjuk a mindennapokra.18 Legszigorúbb értelemben csak egyetlen alapdöntés van: a szeretet mellett, vagy az önzés mellett döntünk, Isten vagy Ádám bűne mellett - direkte vagy anonim19 módon. Az alapdöntés transzcendentális döntés, annak „második lépcsőfokát", konkrétabb formáját, életdöntésnek hívjuk: a konkrét Isten melletti döntést, az életállapot (házasság vagy házasság nélküliség), a hivatás, a barátság választását. A jó életdöntések meghozatala a Teremtő tekintetében való imádságos gondolkodásban kezdődik, az örökkévalóság felől döntünk életünk időbeli céljairól. Az életdöntés gravitációs centrumként működik minden egyes döntéshez, olyan, mint egy hermeneutikus kulcs, mégpedig magának a döntéshozónak is, és részben a külső megfigyelőnek is. Ezért az erkölcsi tett objektív megítélése az ismeretelméleti premisszák alapján a tárgyszerűségtől visszavétetik a személyes bensőségességbe, a jogi szemlélettől a lelki- ismereti ítélethez.20 Az imádkozó Isten örökkévalóságától lenyűgözve mer az időben töredékes életet élni, mer egyoldalú lenni, mert Istennél már mindent megnyert. Ha az ember mer igényesen egyoldalúan élni, s életét a töredékességben élni, akkor is megkap mindent. Az igényesen megélt egyoldalúság ugyanoda vezet. Az imádkozó ezért nem kapkod, ezért nem szomorú, ezért tud töményen élni, s még a töredékesség ellenére is megvigasztalt lenni, és ezért rendelkezik egy megdönthetetlen vidámsággal. Ezért nem 18 DEMMER, K., Die Lebensetscheidung. Ihre moraltheologischen Grundingen, München 1974,184-198. 19 Ide illeszkedik az anonim keresztényekről szóló gondolkodás, ugyanakkor a konkrét hittudást és az Isten melletti konkrét döntést nem szabad leértékelni. Kasper, W., Jézus Krisztus Istene, Budapest 2003,66- 67.; Rahner, K., Hit, szeretet, remény, Budapest 1991,29. 20 A szubjektivitás semmi esetre sem jelent önkényességet. Itt az ismeretelméleti premisszáknak megfelelően azt állítjuk, hogy minden tárgyszerűség szellemi interpretációt követel. A tárgyi orientáltságú ismeretelméletet a transzcendentális ismeretelmélet teszi lehetővé. így egy erkölcsi tett megítéléséhez figyelembe kell venni a tettnek a döntéshozó életdöntésébe való beágyazottságát, perspektiváltságát. A külső megfigyelés legjobb esetben is csak vélelem lehet a morális ítéletet illetően, hiszen a tárgyi igazságnál magasabb rendű a személy igazsága. 42
