Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Papp Miklós: Ki mint imádkozik, úgy is él
lölhetnénk meg, mint „a transzcendentális teljességre törekvő dinamika".2 Ennek rendkívül fontos az ontológiai differenciát, a transzcendentális filozófiát és a herme- neutikát egyesítő ismeretelméleti alapjait kidolgozni3: időbelileg, történelmileg, tapasztalataiban az ember előbb a világgal találkozik, s onnan ébred rá az ezen mindig túllépő teljességre törekvő identitására, de sohasem jutna el idáig, ha előzetesen (az előzetesség itt nem időbeli, hanem létrendi elsőbbséget jelent) már eleve nem lenne a teljességre irányítva. Az egyiké a történelmi elsőbbség, a másiké az ontológiai. A két út perichoretikusan egymást átjárja, és egymást lendíti előbbre. A gondolkodás nem akármerre lendül előbbre, hanem a transzcendentális tartalmiság eleve meghatározza, mint a potentia az actust. Az emberi gondolkodás nem akármerre lendül előbbre, hanem az igazság eleve behatárolja.4 A keresztény ember gondolkodása is ilyen. Gondolkodása nem pusztán gondolkodás, hanem a teljességre való előrenyúlás. Gondolkodása észrevétlenül megy át imádságba, s imádsága ugyanilyen észrevétlenül tettekbe. Az imádságnak a biblikus, dialógi- kus karaktere mellett az ismeretelméleti premisszák alapján figyelembe kell venni a teljességre való előrenyúlását is. A gondolkodás az imádságban felülmúlja önmagát, és az ima visz- szahat gondolkodásra, s így az élet alakítására. Melyek ezek a visszahatások? Mit jelent az imádság, mint spirituális háttér az erkölcsi tettekre vonatkozóan? Mitől lesznek mások az imádkozó ember tettei? Bár az egész ember imádkozik, és imádsága az egész emberre hat vissza, most mégis az imádságnak csak az erkölcsi tett átváltoztató hatását tekintjük. 2. AZ IMÁDSÁG, MINT A NEGATÍV TEOLÓGIA ÉBREN TARTÁSA AZ ERKÖLCS TUDOMÁNYÁBAN ÉS AZ ERKÖLCSI CSELEKVÉSBEN Az imádkozót lenyűgözi Isten nagysága és titka, és ez hat a cselekvésprofiljára. Minél többet tapasztal meg az ember és minél több filozófiát tanul, annál inkább lenyűgözi, hogy Isten mennyire más, mennyire több.5 6 Nemcsak Isten nagysága bűvöli el, hanem az is, hogy ezt az egyre nagyobbnak felismert szakadékot Isten mégiscsak átlépte és átlépi, és szabad nem megrekedni a kicsiségünknél és a bűneinknél. A „Deus semper maior" elbűvölő hatása rányomja félreismerhetetlen jegyét az ember alapkapcsolataira: önmaga, Isten és embertársai felé való kapcsolataira. Isten „kimondhatatlan, kifürkészhetetlen, láthatatlan, megfoghatatlan"6 lényege felé az imádságban megtanul az ember csöndben lenni, odahallgatni, megtanulja önmagát visszavenni. Isten kifürkészhetetlen misztérium, „szent Titok"7, s vele négy- szemközt az ember sok mindent megtanul. A pozitív gondolkodás és módszerek 2 Megkülönböztethetjük az emberben a primer és a secunder természetet. Amit általában „természetesnek" nevezünk, az csak a transzcendentális teljességre törekvő elsődleges természet levezetése. 3 DEMMER, K., Seiti und Gebot. Die Bedeutsamkeit des transzendentalphilosophischen Denkansatzes in dér Scholas- tik dér Gegenwart für den formalen Aufriss dér Vundamentalmoral, Schöningh, München 1971,8-56. 4 Veritatis Splendor 34. A szabadság függ az igazságtól, s nem fordítva. 5 BLOOM, A., Az élő ima, Budapest 2002,15. 6 Aranyszájú Szent János Liturgiája. 7 RAHNER, K., A hit alapjai, Budapest 1985,82-84. 38
