Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Rotterdami Erasmus: A keresztény özvegy
ROTTERDAMI ERASMUS A keresztény özvegy Máriához, Magyarország és Csehország egykor messze földön ismert királynéjához Fordította és a jegyzeteket írta: Babies Zsófia. Jel Könyvkiadó, Budapest 2004. Johan Huizinga, a kiváló Erasmus-mo- nográfus ezt mondja a De vidua Christia- náról: „Később következik a de Vidua Christiana", miután előzőleg elmondja, hogy 1526-ban írja Aragóniái Katalin, Mária nagynénje számára az Institutio chris- tiani matrimonii morális értekezését. A magyar fordítás, amely kiválóan visszaadja Erasmus humanista latinságát, Erasmus írásának kezdeményezőjeként Henckel Jánost jelöli meg (akit ugyanezen írás végén „különleges kegyességéi férfinak" nevez Erasmus), hivatkozva ennek Eras- mus-hoz írt levelére. Mint valódi humanistához illik, Erasmus nem csak az evangéliumi és általában a bibliai asszonyok példáját hozza fel, hanem az ókor kiváló özvegyeit, például a Gracchus-ok anyját, valamint a keresztény Paula remete asz- szonyt is, aki először a természet parancsának tett eleget, s csak miután felnevelte gyermekeit, telepedett le Betlehemben. Ez nemcsak a humanisták hozzáállását tükrözi a természetes feladatok szépségével szemben, hanem egyben eszünkbe juttatja Szent Jeromost is, aki Erasmus- nak a jelen műben is példaképe. Erasmus elsődleges célja (azon túl, hogy a királyné kegyeit megnyerje) a „bonae litterae." Aquinói Tamás és Scotus csak tanítanak, de nem hatnak az érzelmekre. Am a pusztán érzelmekre hatni akaró olvasmánynál is résen kell lenni, a „dogmatikai zűrzavar" elkerülése végett. Erasmus elég kíméletes, midőn feltételezni engedi a királynét, mi a követendő Judit történetéből. Akik az újraházasodással kerülik el a tüzet, esendőségük tudatában, dicséretet nem kapnak, csak megbocsátást (ám azokat a szüzeket sem illeti dicséret, akik a szabad élet érdekében nem házasodnak). Mária meghallgatta Erasmus „tanácsát". (Az özvegy királyné kegyeit Luther is igyekezett megnyerni. Megelőzte Erasmus-t, és négy vigasztaló zsoltárt intézett hozzá: 37., 62., 94., 109. Ezek 1996-ban jelentek meg magyar fordításban: Magyar Luther Könyvek 5. Fordította és a bevezető tanulmányt írta: Böröcz Enikő. Előszó: Jutta Hausmann. További lehetőség lesz Luther és Erasmus összehasonlítására, ha Erasmus De libero arbitríojának magyar fordítását egybe tudjuk majd vetni Luther De servo arbitrio című művének magyar fordításával.) Rokay Zoltán 195
