Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a szentek és mártírok ereklyéinek tiszteletére vonatkozó egyházfegyelem történetéhez
nítési tilalmára.27 Azon ereklyék templomi tisztelete, amelyek nem rendelkeznek ilyen hitelesítő irattal nem megengedett, ha pedig utólag igazolódott a hamis eredet, úgy megfelelő körültekintéssel kell eltávolítani a templomból. Ilyenkor gondosan kell ügyelni a botrány elkerülésére.28 Az 1281. kánon 2. §-a alapján kiváló ereklyének minősül a Szent Kereszt és Krisztus szenvedéséhez kötődő egyéb ereklyék, továbbá a szentek vagy boldogok teste, feje, karja, keze, szíve, nyelve, lábszára és a vértanú testének az a része, amelyet megkínoztak.29 Az ereklyék nyilvános kultuszával kapcsolatos az a norma, mely az oltárra való ereklyetartóban történő kihelyezésről, illetve a körmenetben való körülhordozásról intézkedik. Itt szükséges megjegyeznünk, hogy az 1287. kánon 3. §-a a szentek ereklyéivel szemben tiltja a boldogok maradványaival végzett körmeneteket és csakis azon templomokban engedélyezi az ilyen relikviák oltárra való kihelyezését, ahol az adott boldog tisztelete hivatalosan elismert. 5. A hatályos Egyházi Törvénykönyv eltekint az ereklyék osztályozásának és hitelesítésének szabályozásától.30 Az új Codex átveszi a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) Sacros anctum concilium kezdetű, szent liturgiáról szóló konstitúciójának megfogalmazását, mely szerint: „A hagyománynak megfelelően tiszteljük az Egyházban a szenteket, tiszteletben tartjuk ereklyéiket és képeiket is."31 A szentek, szentképek és ereklyék tisztelete jelentőségének általános hangsúlyozásán túl (vö. 1186. kánon) az 1190. kánon kifejezett formában tilalmazza az ereklyék eladását, fenntartva az engedély megadásának a jogát a kiemelkedő ereklyék tekintetében az Apostoli Szentszéknek32, amely tilalom megszegése egyházilag büntetendő.33 Továbbra is érvényben van az az ősi szabály, hogy a szilárd oltárok alá vértanúk vagy más szentek ereklyéit szükséges elhelyezni (vö. 1237. kánon 2. §) a liturgikus könyvek előírásainak megfelelően. A Római Kúria szerveit és működését II. János Pál pápa 1988. június 28-án a Pastor Bonus kezdetű apostoli konstitúcióval újra rendezte, amely a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának hatáskörébe sorolta az ereklyék hitelesítését, illetve az őrzésükkel kapcsolatos ügyeket.34 Látható tehát, hogy a szentek és ereklyéik, illetve képeik tiszteletének kánoni szabályozása szorosan kötődik az Egyház üdvösségről és az Egyházban működő kegyelmi eszközökről vallott dogmatikai álláspontjához. Az egyházfegyelmi alapelvek a szentek relikviáinak tekintetében az ókeresztény kortól töretlen hagyománnyal rendelkeznek, amelyet a hatályos egyházjog a 'régi jogban' kikristályosodott sajátosságok alapján kezel.35 27 CIC (1917) c. 1289 §§. 1-2. 28 CIC (1917) c. 1284. 29 Vö. pl. BÁNK ]., Kánoni jog, I. Budapest 1960. 334-335. 30 CIC (1983) cc. 1186-1190. vö. ERDŐ, P., „Die Reliquienverehrung im Kirchenrecht" in Folia Theologica 9 (1998) 83-88. különösen 86-88. 31 Cone. Vaticanum II (1962-1965) De liturgia, Cap. V. De anno liturgico 111: Sancta iuxta traditionem in ecclesia coluntur, eorumque reliquiae authenticae atque imagines in veneratione habeantur. (...) COD 839. 32 CIC (1983) c. 1190 §. 2. 33 Vö. CIC (1983) c. 1377. 34 II. János Pál, Ap. Const. Pastor Bonus, 1988. VI. 28. Art. 73-74. AAS 80 (1988) 878-879. 35 Vö. CIC (1983) c. 6 §. 2. 189
