Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a szentek és mártírok ereklyéinek tiszteletére vonatkozó egyházfegyelem történetéhez
maradványai és képei előtt. Ez méltóságot ad az ereklyéknek, amelyek tiszteletére így minden krisztushívő kötelezett. A zsinat megfogalmazása szerint, aki ugyanis elutasítja a szentek ereklyéinek kultuszát, azaz végső soron a szentek közbenjáró szerepét, az magát az Egyházat utasítja el. Ugyanitt találjuk a Trienti Zsinat azon rendelkezését is, hogy új ereklyék, továbbá új csodák elfogadása csakis a megyéspüspök által lefolytatott vizsgálat és hitelesítés után lehetséges. Ehhez a püspöknek szükséges kikérnie teológusok és más szakértők véleményét is. 4. V. Szixtusz pápa (1585-1590) Immensa Aeterni Dei kezdetű konstitúciójával 1588. január 22-én a Rítus Kongregációra (S. Rituum Congregatio) bízta a szenttéavatási ügyek intézését, amelynek illetékessége kiterjedt az ereklyékkel kapcsolatos kérdésekre is.20 Ilyen probléma volt az ereklyék templomi kihelyezésének a lehetősége. 1660- ban a S. Rituum Congregatio arra a kérdésre, hogy azokban a templomokban, melyekben boldoggá avatott személyekről zsolozsmát végeznek, vagy misét mutatnak be lehetséges-e kihelyezni azok ereklyéit, igenlően válaszolt.21 Ehhez a témához kötődött XIII. Kelemen pápa (1758-1769) rendelkezése, amelyben előírta, hogy csakis olyan ereklyék részesülhetnek nyilvános tiszteletben, amelyek eredete hitelt érdemlően bizonyított és erről megfelelő, bíboros vagy püspök által kiállított okirat is tanúskodik.22 1669-1904-ig önálló kongregáció foglalkozott a búcsúk és az ereklyék ügyével, amely újra visszakerült a Rítus Kongregáció kompetenciájába X. Piusz pápa 1904. évi kúria reformjával. Ugyanebben az évben, március 19-én, adta ki a pápa Arduum sane munus kezdetű motu proprióját, amely számos előzmény után megindította az egyházjog kodifikációját.23 A latin Egyház jogának első kodifikációja nem új jog alkotását jelentette, hanem az addigi jog szisztematikus, leegyszerűsített és általánosan alkalmazható feldolgozását.24 Ennek eredményeként látott napvilágot Codex iuris canonici, amelyet XV. Benedek pápa 1917. május 27-én a Providentissima Mater Ecclesiae kezdetű apostoli konstitúcióval hirdetett ki. A jogalkotó megtartva a liturgia területére vonatkozó egyházfegyelem hagyományos felosztását, közösen tárgyalta az ereklyéket a szentek és a szentképek kultuszával.25 A Codex továbbra is az Apostoli Szentszéknek, a bíborosoknak, a megyéspüspöknek, illetve eseti pápai felhatalmazásra eljáró személyeknek tartotta fenn az ereklyék hitelesítésének jogát26, továbbá külön kitért a relikviák elidege20 Congregatio quinta pro sacri ritibus et caeremoniis, §. 1. (...) Diligentem quoque curam adhibeant circa sanctorum canonizationem festorumque dierum celebritatem, ut omnia rite et recte et ex patrum traditione fiant, et ut reges et principes eorumque oratores, aliaeque personae, etiam ecclesiasticae, ad Urbem Curiamque Romanam uenientes, pro sedis Apostolicae dignitate ac benignitate honorifice more maiorum excipiantur, cogitationem suscipiant seduloque prouideant. (...) Bullarum diplomatum et privilegiorum, VIII. 989-990. 21 S. Rituum Congregatio, declar. 17 apr. 1660: (4) An in Ecclesiis, in quibus Officium et Missa de Beatis recitari ac respective celebrari possunt, liceat eorum Reliquias exponere? (...) Ad 4. «Affirmative» Gas- PARRI, P.-SERÉDI, I. (ed.), Codicis iuris canonici fontes, I-IX. Roma 1923-1939. VII. 897. 22 Clemens XIII, const. Inter multiplices, 11 dec. 1758 §§ 5-7. GASPARRI, P.-SerÉDI, I. (ed.), Codicis iuris canonici, II. 578-579. 23 ERDŐ P., Az egyházjog forrásai (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/1), Budapest 1998.237-239. 24 STICKLER, A. M., Historia iuris canonici latini I. Historia fontium, Roma 1950. 371-384. 25 Lib. III: De rebus: De cultu divino, tit. XVI: De cultu Sanctorum, sacrarum imaginum, et reliquiarum (cc. 1276- 1289.). 26 CIC (1917) c. 1283 §. 1. 188
