Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)

2004 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések a szentek és mártírok ereklyéinek tiszteletére vonatkozó egyházfegyelem történetéhez

nak átvitele után már a IV. századtól az oltár alá temették3 (vö. Szent Ambrus 22. levél, 13).4 Az egyházjog a római joghoz hasonlóan tiltotta a már egyszer eltemetett tetem háborgatását, azaz kiásását, részbeni vagy teljes elvitelét, de még érintését is. Ennek ellenére voltak olyan esetek, amikor egyházi engedéllyel mégis sor kerülhetett az ex- humációra. Ilyen volt a szenttéavatási eljárás és a szent, illetve ereklyéi annak során történő áthelyezése.5

2. A IV. századból maradtak fenn a patrisztikus ereklye tisztelet első jelentősebb teológiai jellegű írásos emlékei Nagy Szent Bazil, Aranyszájú Szent. János, Szent Ambrus és Szent Ágoston tollából6, de már a II. századi vértanúakták is tanúskodnak a vértanúk földi maradványainak kultuszáról. A vértanúk, illetve szentek testét vagy testrészét tehát, de tágabb értelemben mindazt, ami ezekkel sajátos kapcsolatban van ereklyének nevezzük. Szent Jeromos (347-420) Toulouse-i Vigilantiusszal vitatkozva kifejtette, hogy maga az Isten az, aki a szentek ereklyéin keresztül csodákat visz végbe a közbenjárást kérő hívekért.7 Ennek részletes kifejtését többek között Nagy Szent Leó pápánál (440-461) is megtaláljuk.

Az egyháztörténelem egyes időszakaiban fokozatosan finomodott az ereklyékre vonatkozó egyházfegyelem, amely kiterjedt az ereklyék hitelesítésének, őrzésének, nyilvános tiszteletének és elidegeníthetőségük szabályozására, továbbá az ereklyék osztályozására. Már a 343. évi Gangrai Zsinat 20. kánonja kiközösítéssel sújtotta azokat, akik elutasították a mártírok sírjánál végzett szertartásokat8, a 401. évi V. Karthágói Zsinat pedig arról rendelkezett, hogy mindazt az oltárt meg kell szüntetni, amelyben nem hitelesített ereklye található.9 Fontosnak kell tekintenünk a 675-ben megtartott Bragai Zsinat intézkedéseit, melyek között az ereklyékkel kapcsolatos visz- szaélésekre vonatkozó normák is megtalálhatók. A 787. évi II. Niceai Zsinat a képrombolókkal szemben kifejezett módon hangsúlyozta, hogy szükséges visszaállítani mindazt az élő hagyományt, amely írott rendelkezésben vagy akár a jogszokás útján az Egyházban a kezdetektől elfogadást nyert. Éppen ezért a templomok felszentelése tekintetében kifejezetten hangsúlyozta a szent mártírok ereklyéinek méltó elhelyezését a templomban, sőt kilátásba helyezte mindazon püspök letételét, aki ereklye nélkül alapít új templomot.10 Megjegyzendő, hogy a II. Niceai Zsinat kikristályosodott

3 Vö. SZUROMI SZ. A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XI1-X1I1. században (Bibliotheca Instituti Post- gradualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/4), Budapest 2002. 24- 25, 84-86.

4 MiGNE, J. P. (ed.), Patrologiae cursus completus. Series Latina, Paris 1844-1864 (továbbiakban: PL) 16. coll. 1064-1065.

5 Vö. SZUROMI Sz. A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem, 191-202, 207-210.

6 Vö. Teologische Realenzyklopadie, Hrsg. von G. Krause-G. Müller, Berlin-New York 1977skk. 29. 69-72.

7 VALERO, J. B., San Jerónimo, Epistolario I (Biblioteca de Autores Cristianos 530), Madrid 1993. 608-614.

8 De his qui collectas quae fiunt in martyrum commemorationibus, exsecrantur. Si quis superbiae usus affectu conventus abominatur, qui ad confessiones martyrum celebrantur, et ministeria quae in eis siunt, simul cum eorum memoriis, exsecratur, anathema sit. PL 67. coi. 160.

9 Altaria, in quibus corpora vel reliquiae martyrum non esse probantur, ab episcopis eiusdem loci destruantur. Ans. 5. 14. THANER, F. (ed.), Anselmi Collectio Canonum una cum Collectione Minore, II. Oeniponte 1915. 236.

10 Cone. Niceanum II (787) Terminus: Eos ergo qui audent aliter sapere aut docere, aut secundum scelestos haereticos ecclesiasticas traditiones spernere, et novitatem quamlibet excogitare, vel proiicere aliquid ex his quae sunt ecclesiae deputata, sive evangélium, sive figuram crucis, sive imaginalem picturam, sive sanctas reliquias martyris; (...) Conciliorum oecumenicorum decreta, Bologna 1973.3 (továbbiakban: COD)------SEEEE 186 =-----