Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Szentmártoni Mihály SJ: A papi identitás kialakulásának főbb állomásai
Mindezek után nem nehéz felvázolni szintén négy papi identitást: 1. A „kamasz papok", akik negyvenévesen is úgy hiszik, hogy igen fiatalok, farmernadrágba öltöznek, és hosszú hajat viselnek, amit leginkább úgy indokolnak meg, hogy „modernek" és közel akarnak lenni a mai fiatalokhoz. Ettől persze nem lesznek fiatalabbak, esetleg nevetségesebbek, és a fiatalok aligha látnak bennük követendő példát. Gyakori jelenség, hogy fiatal pap, alig néhány évvel a szentelés után elhagyja hivatását és megnősül. 2. Az „öreglegény papok" érzelmileg éretlenek, akik nem képesek felvállalni a papi élet terhét és felelősségeit, ezért vagy betegségbe menekülnek, vagy a magánéletbe zárkóznak. Ezek az ún. bébi-nyugdíjasok, akik hobbijuknak élnek. 3. A „koravén papok", vagy az örökös szeminarista papok, akik sohasem merték megkérdőjelezni hivatásukat, vagy kételkedni benne. Úgy éljük meg őket, mint „koravéneket", akik korukat meghaladó komolyságot ill. életstílust kényszerítenek magukra. Rómában egyre gyakoribb látvány a jellegzetes papi reverendába, mi több köpenybe és karimás kalapba öltözött fiatal pap! 4. A hiteles papi identitást viszont jellemzi a végleges elkötelezettség, a papi erények és lemondások pozitív felvállalása (pl. a cölibátus nemcsak kényszeredetten elfogadott állapot, hanem nagyra becsült érték), valamint a papi mentalitás, amely, mint már említettük, lényegében az evangéliumi és egyházi szellemet tükrözi vissza. Második szakasz: a papi identitás begyakorlása A hivatás mint karizma nem (csak) a személynek ajándékozott kegyelmi ajándék, hanem mások szolgálatára kapott küldetés. A formális kiképzés befejeztével egy új szakasz kezdődik a lelki kibontakozásban: az aktív apostoli időszak. Most már minden a szolgálatra irányul, nincs már sok idő a formális imára, ezért szükség van egy olyan lelki életre, amit a „mindennapokba testesült" lelkiségnek nevezhetnénk. Az alap-be- állítottság a másokra irányuló lelkiség, pro-egzisztencia, küldetésre összpontosuló lelkiség. A küldetés úgy jelenik meg a tudatban, mint kötelesség, mint szolgálat és mint a megszentelődés útja. Ahhoz, hogy az ilyen identitástudat kialakuljon, alapvető, hogy az ember teljesen, maradéktalanul azonosuljon hivatásával. Ennek mutatója a belső szabadság, azaz, hogy már nem aggódik saját magáért, nem fél a fáradságtól, nem bíbelődik egészségével, stb., hanem másokért éli életét és végzi küldetését. Szükséges hozzá a szilárd hit és a lelkesedés. E lelkiséget jellemzi továbbá a Gondviselésbe vetett bizalom, Krisztusra irányuló imaélet és kreatív szeretet. A papi identitás szempontjából e szakasz pozitív kimenetele a „papi életstílus", amit jellemez a küldetéstudat, a felelősségtudat, a másokra való irányultság és a „full- time" mentalitás. P. Zulehner teológus megkülönböztet négy ilyen papi stílust: 1.) A hagyományt őrző pap, aki életre szólóan elkötelezte magát a szolgálatra. Saját magát Jézus Krisztus papjaként éli meg, és ez adja meg életének értelmét. Bárhol 179