Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)

2004 / 3-4. szám - Perendy László: Tatianosz és a keresztény szerzetesség kezdetei

De térbeli szempontból is módosítanunk kell Johannes Quasten idézett kijelenté­sét. Egyiptomtól keletebbre kell mennünk, Indiához közelebb, mégpedig szír, tehát se­mita és nem kopt környezetbe. Ennek a kulturális és vallási milieunek számos meg­nyilvánulása, aszketizmusának bizonyos elemei bizarrnak tűnhettek és a Teremtő megvetésének vádját vonhatták magukra Ireneusz és Róma részéről. Egyetlen forrá­sunk Tatianosz eretnek voltáról azonban valójában Euszebiosz idézett műve. Egyér­telmű azonban, hogy ő Nestorius ante Nestorium-ot kiált, mégpedig - ügyesen - Irene- uszra hivatkozva, aki a gnoszticizmus ismeretében a legnagyobb tekintélynek számí­tott. Az Euszebiosz utáni források már nem tekinthetők függetleneknek, tehát valójá­ban nem számos, egymástól független forrásunk van Tatianosz eretnek voltáról, hanem egyetlen, mégpedig igen részrehajló, éppen ezért nyilvánvalóan megbízhatat­lan forrás. Euszebiosz egyébként talán azért is támadja Tatianoszt, mert püspökként felügyeleti jogot igényelt magának a szerzetesek felett. Többé-kevésbé ariánus lévén, bizonyára az is bosszantotta, hogy az ilyenfajta közösségek felléptek a hellenizmusban rejlő szekularizáció ellen. Véleményem szerint megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy Tatianoszt mint je­lenséget nem az „eretnek vagy sem" kérdésének szemszögéből kell értékelnünk. Sok­kal inkább azt kell elismernünk, hogy letagadhatatlanul fontos, talán úttörő szerepet játszott a szerzetesi életforma keresztény talajba való átültetésében. Keletről hozott minták alapján tanítványaiból közösséget alakított, amely nagy szerepet játszott a jel­legzetes szír lelkiség megformálásában. A Tatianosz által alapított közösség számára a „Megváltó szerinti tökéletesség" mintája Krisztusnak és apostolainak úton levő közös­sége. Ennek a közösségnek tagjai Isten országának szolgálatában vállalták a celebsz életformát, az ételtől-italtól való megtartóztatást, a mester vezetői tekintélyének elfo­gadását, valamint Mózes és a próféták sajátos exegézisét, amelyből az evangéliumok nőttek ki. 163

Next

/
Oldalképek
Tartalom