Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Perendy László: Tatianosz és a keresztény szerzetesség kezdetei
mint a római egyházban, illetve például éppen Ireneusz számára, aki sokat küzdött a gnoszticizmussal. Művei közül tehát kettő maradt fenn teljes terjedelemben, bár a Diatesszaron csak fordításokból rekonstruálható. Az Oratio ad Graecos (Beszéd a görögök ellen) című, általában apológiának tekintett művét talán már Rómában megírta, bár némelyek inkább Görögországot (A. von Harnack) vagy Szíriát tartják valószínűbbnek. Nemcsak Küro- szi Theodorétosztól, hanem számos más forrásból is tudjuk, hogy evangéliumharmóniáját, amelyben a negyedik evangélium időrendi keretébe helyezi a szinoptikus evangéliumok elbeszéléseit, egészen az V. századig elterjedten használták a szír liturgiában. Ez a tény jól szemlélteti, hogy századokon át mekkora tekintélye volt szerzőjének mint biblikus teológusnak és exegétának. A többi művéből legfeljebb fragmentumok vannak a birtokunkban. Rhodontól tudunk például arról, hogy írt egy Problémák című könyvet, amelyben az írások homályos és rejtett értelmű helyeit elemzi. Euszebiosz arról is tud, hogy „arra vetemedett, hogy az apostol egyes szavait megváltoztassa azzal az ürüggyel, hogy kijavítja a mondatszerkezetet."8 Ugyancsak Euszebiosz számol be arról, hogy „rengeteg írást hagyott maga után".9 Tatianosz maga tesz említést egy könyvről, amelyet az állatokról írt. Arról is értesülünk tőle, hogy tervezte egy istentani kérdésekkel foglalkozó mű megírását. Alexandriai Kelemen pedig idéz egy műből, amelynek a címe: TTepi toü Karri töv SwTÍjpa KaTapTiagoü (A Megváltó szerinti tökéletessé válásról).10 Elveszett műveinek listája is mutatja tehát széles körű érdeklődését. Exegézis, dogmatika, történelemtudomány, természettudományok egyaránt szerepelnek kedvenc kutatási területei között. De apologetikai jellegű művéből az is kitűnik, hogy szerette fitogtatni gazdag műveltségét és több diszciplína területén tekintélyként igyekezett feltüntetni önmagát, ami miatt többen nehezteltek is rá és nagyképűséggel vádolták. Tehát még bírálói sem tagadhatták le több tudományág területén megnyilvánuló tájékozottságát. Jellemével kapcsolatos vádjaik is tulajdonképpen - közvetve ugyan - tudását bizonyítják, amely szinte már enciklopédikusnak mondható. Személyével kapcsolatban azonban az a legvitatottabb kérdés, hogy eretnek volt-e kezdettől fogva, illetve Jusztinosz halála után eretnekké vált-e. Euszebiosz, Epiphani- osz és Jeromos az enkratiták szektájának alapítójaként tartják számon. A jelek szerint azonban ez az információ kizárólag Ireneuszra vezethető vissza, mégpedig Euszebiosz olvasatában. Az ő beszámolója szerint ugyanis Ireneusz állítólag ezt írta Tatianoszról: «Ennek a tévelynek a vezetője - azt mondják - Tatianosz volt, akinek a csodálatos Jusztinoszról szóló szavait kissé korábban idéztem, melyek beszámolnak róla, hogy a vértanú tanítványa volt. Ezt pedig kifejti Ireneusz az eretnekségek ellen írt művének első könyvében, amikor is így ír egyszerre róla és eretnekségéről: „A Szatorninosztól és Markióntól származó, enkratitáknak nevezettek a házasságtól való tartózkodást hirdették, elutasítva Isten ősi teremtését, és nyugodtan vádolva azt, aki a férfi és a női nemet emberek létrehozására alkotta, és bevezették az általuk 'élőknek' nevezett (ételektől) való tartózkodást, s így nem adtak hálát a mindent teremtő Istennek, és tagadták az elsőnek teremtett ember üdvösségét. Ezt találták tehát ki most, amikor bizonyos Ta8 Egyháztörténelem, IV., 29,6. l) Egyháztörténelem, IV., 29,7. 10 Strom., 3,81. 160
