Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Boyce, Philip OCD: Newman reményfogalmának időszerű jelentése
lati érték hanem érinti a kereszténység és a modern civilizáció közötti maradandó, gyakorlati kapcsolatokat is."20 Wilfrid Ward különféle sikertelenségeket említ, melyek Newmant utóbb fontos alkotások megírására késztették. Amikor az Őriéiben viselt tanári tiszte értelmetlenné vált, Newman le is mondott, de mivel így maradt szabadideje, megírta első könyvét The Arians of the Fourth Century címmel, és vezetője lett az Oxford mozgalomnak. 90. traktátusát elítélték és a Traktátusokat felfüggesztették; ez viszont előkészítette az An Essay on the Development of Christian Doctrine c. művének megírását. Bár hét évig volt rektor, az írországi Katolikus Egyetemből nem sikerült létrehoznia az angol nyelvű katolikusok nemzetközi tanulmányi központját. Ismét úgy érezte, le kell mondania, de előbb megírta a neveléselmélet immár klasszikusnak számító két művét: The Idea of a University és Office and Work of Universities címmel. A The Rambler kudarca ihlette a The Apologia utolsó, katolikus életéről szóló fejezetének megírására. „Végezetül, a világban kimutatható fejlődés gondolata - ami anglikán vezetőként okozta kudarcát - miközben múltjának apológiáját nyújtja, reményt ad a jövőre vonatkozóan is; evégett azt javasolja, hogy össze kell egyeztetni Róma semper eadem büszkeségét az új körülményekhez alkalmazkodó szervezeti és teológiai erőkkel, mégpedig elméletben és az életben egyaránt. A filozófusoknak és a tudósoknak erre kell építeniük reményeiket a közeljövőben."21 Newman remény-felfogását a Gondviselésbe vetett hite alakította és irányította. Ez segítette őt át a megpróbáltatásokon és csalódásokon. Idős korában ezt írta: „Isten Gondviselésének regulájában az áll, hogy kudarcok által érjünk el sikert."22 A sikertelenségben való győzelem volt saját életének egyik szembeszökő jellemzője. Figyelemre méltó lelki magatartása olyan esetekben, amikor súlyos gondokkal és akadályokkal kellett szembenéznie, s ez éppen olyan érvényes ma, mint később, nevezetesen: hite által minden keresztben fel tudta ismerni Isten kezét. Tipikus példája ennek az Achilli-vizsgálat, amikor is bíróság elé kellett állnia egy renegát pap hamis vádaskodása miatt. Egyik oratoriánus testvérének így jellemezte belső magatartását: „Biztos vagyok abban, hogy az egész vizsgálat, ami immár másfél éve rám nehezedik, nem más, mint Isten működése és akarata... Lehet egy ilyen rendkívüli gondviselés csak úgy, semmiért?... Amikor múlt augusztusban rám szakadt ez az egész ügy, s úgy tűnt, bebörtönöznek, akaratlanul is ezt mondtam: Nos, ha így áll a dolog, talán szentként fogok onnan kikerülni."23 Ez a reményt és békét ihlető látásmód mindig időszerű, függetlenül attól, milyen is a kereszt, milyen különfélék a megpróbáltatások. Erre a sziklára Amikor Newman külföldön járva azt kereste, milyen testület vagy csoport elég erős ahhoz, hogy igazolja remény-fogalmát, egyedül a római katolikus Egyházat látta 20 W. WARD: Ten Personal Studies, Longmans, Green and Co., London, 1908.278-279. 21 Ibid. 282. Cf. 278-285. 22 Letters and Diaries, XXX. 142. 23 P. MURRAY: Netuman the Oratorian, Gill and Macmillan Ltd., Dublin, 1969.244-245. 15
