Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Összefüggések a szentségi üdvrendben
valóban jelen van az ő áldozati teste és vére, s hogy a keresztény közösség ezzel várja Krisztus második eljövetelét (lKor 11,26). Napjaink gondolkodásmódját főként a II. Vatikánum kijelentései határozzák meg. A Lumen Gentium és a Sacrosantum Concilium szerint az Eucharisztia individuális és közösségi szempontból is csúcs és forrás (culmen et fons), hiszen „az Eucharisztia a keresztény élet forrása és csúcspontja" (LG 11; SC 10). „Az Eucharisztiából él és növekszik állandóan az Egyház" (LG 26) és „az Eucharisztia tökéletesíti az Egyházat" (AG 39) „Az Eucharisztia jelzi és megvalósítja az életközösséget Istennel, valamint Isten népének egységét, melyek által az Egyház önmaga. Az Eucharisztiában egyszerre jelen van annak a történésnek a csúcspontja, amely által Isten Krisztusban megszenteli a világot; valamint az istentisztelet csúcspontja, melyet az emberek a Szentlélekben adnak meg Krisztusnak és őáltala az Atyának".7 8 II. János Pál pápa a kommunió egyháztanból kiindulva így érvehl. „Az Eucharisztia az összes szentség csúcspontja, mert a Szentlélek hatására az Egyszülött Fiúval való azonosulás által tökéletesen megvalósítja a communiót az Atya Istennel" (34. p.); 2. „az eucharisztikus közösség egyházi communiója közösséget jelent a saját püspökével és a római pápával" (39. p.), 3. Az Eucharisztia megteremti a communiót és nevel a communióra" (40. p.). Ezeket a gondolatokat kívánja majd elmélyíteni a XI. Általános Püspöki Szinódus (2005. okt.) is melynek témája: „Az Eucharisztia: az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja". 2. A BEAVATÓ SZENTSÉGEK Az ősegyházban a három beavató szentséget egyszerre, legtöbbször húsvét éjszakáján szolgáltatták ki a felnőtt katekumeneknek. A neofiták, miután elfogadták az evangéliumot és vállalták az új életformát, megkeresztelkedtek: fogadták a Szentlélek ajándékát, a közösség élő tagjai lettek az Eucharisztia vétele által. Elég hamar nyilvánvalóvá lett, hogy a keresztény életbe való részesedés három szentség által megy végbe: a keresztség az új élet kezdete, a bérmálás annak megerősítése, az Eucharisztia pedig a kegyelmi élet tápláléka. Tudatában voltak annak, hogy „a keresztség csak kezdet és kiindulás, és mindenestül a Krisztuban való élet teljességének megszerzésére irányul" (UR 22). Elsőként Tertullianus (160-240) mutatott rá a három beavató szentség kiszolgáltatásának helyes sorrendjére és a köztük lévő lényegi összefüggésre: „A testet megmossák, hogy a lélek megszabaduljon, a testet megkenik, hogy a lélek megszentelődjék, a testet (kereszttel megjelölik), hogy a lélek megerősödjék, a testet kézrátétellel beárnyékolják, hogy a lelket a Szentlélek megvilágosítsa, a test Krisztus testével és vérével táplálkozik, hogy a lelket Isten gazdaggá tegye. 7 CdR, Eucharisticum mysterium, instr 1967, 6. pont. 8 De resurrectione camis, 8,3. 128
