Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: A magyar filozófia kezdetei
és ez a helye a szentek lelkének." (Szerző ford.)56 Sokan fölteszik a kérdést: Hol van a mennyország? Laskói és Cusanus nézete itt egybeesik: a mennyország ott van, ahol a feltámadt Krisztus van. Kik kerülhetnek a mennyországba? Laskói és Cusanus szerint az igazak, a szentek. Ámde kik az igazak, mi által igazul meg az ember? Laskói szerint a hit által. Cusanust azonban a megigazulás vonatkozásában Laskói nem tudja és nem is akarja idézni. S végül a „De homine" c. mű II. könyvében, mely az ember testével foglalkozik - részletezve az egyes testrészek és szervek leírását - találunk egy szép Cusanus idézetet, mely Laskói Csókás Monedolatus Péternek az emberről vallott hitvallását fönséges sorokkal támasztja alá. Laskói az emberi test törzséről értekezve a görög „ember" szó, „anthropos" eredeti jelentésének megfelelően („egyenesen álló", „fölfelé tekintő") kifejti, hogy „az ember törzsét úgy formálta a Teremtő, hogy képes legyen előrehajolni és fejével a föld termékeny részeit kutassa. Ám az állatok fejét Isten úgy teremtette, hogy az teljesen a föld felé irányuljon. Az állatok szeme egymástól eléggé távol esik, és mellső lábaik, mint az ülő zsámolyok támasztékai, helyezkednek a földre. Egyedül az embert készítette föl különösképpen az Isten. A többi állatoknál azt látjuk, hogy szájuk előre áll, ennélfogva a föld felé hajolnak, ezzel szemben az ember egyenestartá- sú lény, aki arcával az egeket kutatja, mivel nem a földből, hanem a mennyből származik, onnan lett ugyanis átplántálva a földre." (Szerző ford.)57 S ezután következik a Cusanus-idézct a „Liber Exercitationum" 3. könyvéből az előbbieket alátámasztandó és megvilágítandó: „Isten az embert úgy teremtette, hogy feléje emelkedjék: Minden élőlény és minden teremtmény az emberre irányul, és benne jut célhoz, egyedül őbenne nyugszik meg az élőlények fejlődési folyamata. Ezzel szemben az ember egyedül csak a Sabbath nyugalmában lel megnyugvásra és ér célba. A Sabbath tehát az a világosság, amely nem az ember teremtményi mivoltából származik, hanem Istentől, aki megáldotta a hetedik napot. Ennélfogva csak a teremtetlen fényből származhat az ember megnyugvása és nincs más áldott fény az ember számára, csak a Sabbath." (Szerző ford.)58 Laskói főművében - amint ez a szövegek kontextusából kiderül - azért idézi Cusanust, mert egyetért vele. Sokszor egy-egy fejezet végén - számos más szerző idézése után - hivatkozik rá, mintegy számára átengedve a döntő szót. Itt is - Cusanussal egyetértésben és főművének címében említett emberi „nagyság" kiemelésével - azt vallja, hogy bár a világ, mint Isten teremtménye, szép és csodálni való, mégis az ember benne a legcsodálatosabb, azért, mert - az alacsonyabbren- dű élőlényekkel ellentétben, akik fejlődési szintjüket elérve, megnyugszanak - az em56 Lascovius, „De homine", Lib. I. cap. 18. p. 364. „Cusanus lib. 8. Exercitationum Absoluta iustitia in terris, omni iusto locus quietis est manus Dei, seu vis vitae conservativa est, locus animarum sanctarum." 57 LASCOVIUS, „De homine", Lib. II. cap. 1. p. 434. „Caeterorum enim animantium ora deorsum flexit, quapropter ad terram prona sunt, hominem contra erexit, ut coelum suspectaret, cum sit non terrestris Planta sed coelestis." 58 LASCOVIUS, „De homine", Lib. II. cap. 4. p. 435. „Cusanus lib. 3. Exercitationum: Hominem sursum creavit Deus ad se: Omnia enim animalia, et omnia creata in homine quasi in fine quiescunt, homo autem non nisi in die septimo seu Sabbato quiescit. Sabbatum autem est lux, quae non legitur creata, sed Deus benedixit diei septimo, unde solum in hac luce increata quae Sabbatum autem est lux, quae non legitur creata, sed Deus benedixit diei septimo, unde solum in hac luce increata, quae Sabbatum dicitur est quies hominis et non est hominis lux lux benedicta nisi in Sabbato." 122
