Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Beszéd Prof. Dr. Vanyó László temetésén
Az egyházatyák és ókeresztény írók sokat írtak. Műveik beláthatatlan tengere a legkülönbözőbb, olykor nagyon eltérő nézeteket és véleményeket tartalmazza. Mindebből csak annyit ismerek, amennyit a magam szakterülete szempontjából ismernem kell, és amit a zsolozsma tartalmaz. Ám ennek alapján is elmondható, hogy ezek a kiváló szerzők minden véleménykülönbség ellenére egyben teljesen egybehangzó hitvallást tesznek, ez pedig a feltámadás és az örök élet hiügazsága. Kérjük Istent Jézus Krisztus által, aki egyetlen tanítója egyházának, fogadja be a világosság honába elhunyt Vanyó László testvérünket, hogy minden emberi gyarlósága ellenére az Úrban ne csak igazságos bíróra, hanem irgalmas Üdvözítőre is találjon! Búcsúzzunk tőle az egyházatyák műveiből bizonyára mindenki számára ismert Szent Ágoston-i idézettel: „Magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, amíg csak el nem pihen benned". Mi mást kívánhatunk a nyugtalan szívnek - a cor inquietumnak - mint: nyugodjék békében - requiescat in pace! Talán nem egészen illik a gyászbeszédhez, de feltétlen mindannyiunk jelenlétében akarok köszönetét mondani a magam és a Kar nevében az Egyetemi Templom igazgatójának és a Központi Papnevelő Intézet rektorának, őexcellenciája Bíró László püspök úrnak és munkatársainak azért a páratlan nagyvonalúságért, ahogy elhunyt Vanyó professzor úr temetését és sírhelyét illetőleg viseltetett, ezzel is igyekezve enyhíteni mindannyiunk gyászát. 81