Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Beszéd Prof. Dr. Vanyó László temetésén
úr számára nem volt idegen az ecset és paletta, amint erről fiatalkori alkotásai is tanúskodnak. Nem egy püspök az <5 elgondolását és keze munkáját dicséri. 1971-ben szentelték pappá, 1972-ben védte meg „Nüsszai Szent Gergely antropológiája" című, filozófiai szempontból is igényes doktori értekezését. 1972-74 között a római Patrisztikus Intézetben szerzett szaklicenciát. Ugyanitt fél éven át meghívott előadó. 1975-től a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián (később Kar) Ókeresztény Irodalom és Dogmatörténet Tanszék vezetője. 1992-től a Vatikáni Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja. Ő volt Karunkon a Doktori Iskola vezetője és a Teológia folyóirat főszerkesztője. A Szentgyörgyi Albert és Staphanus magas rangú díjak birtokosa, az Egyetemi Tanács tagja. 2003. június 30-án a Magyar Köztársaság Elnöke kezéből is elnyerte Karunk többi nyilvános rendes professzorával együtt az egyetemi tanári kinevezést. Ezzel úgyszólván egyidejűleg nyerte - Sodano bíboros államtitkár keze által - kinevezését a Pápai Teológiai Akadémia tagjává. Ez az elgondolható legmagasabb római tudományos elismerés. Utolsó találkozásunkkor elterveztük, hogyan fogom a soron következő rendes Kari Ülésen felolvasni a latin nyelvű kinevezést, és kit fogok felkérni Poupard bíboros olasz nyelvű kísérőlevelének felolvasására, kit fogok felkérni - miután magam sajnos olaszul nem tudok. Ám a gondviselés másként rendelkezett! A vatikáni dokumentum felolvasása helyett gyászbeszédet kell mondani és hallgatni, a gratulációk helyett részvétet nyilvánítani és részvétnyilvánításokat fogadni, részvéttáviratokat és leveleket olvasni, amelyek közül első helyen említeném őeminenciája Dr. Paskai László bíboros levelét, aki egyben sajnálatát fejezi ki távolléte miatt, és őexcellenciája Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek részvéttáviratát. Elhunyt Vanyó László írásainak jegyzéke a 60. születésnapjára kiadott emlékkötetben közel 100 címet tartalmaz. Ha közelebbről megnézzük ezeket a nem egyszer igényes alkotásokat és a megboldogult oktatói, akadémiai tevékenységét, némi képet tudunk magunknak alkotni arról a csendes, kitartó, fáradságot nem ismerő munkáról, a görög és latin nyelv permanens tanulmányozásáról, valamint az időszerű szakirodalom figyelemmel kíséréséről, ami ezek mögött a címek mögött rejlik, s amelyet Vanyó professzor úr fáradhatatlanul, minuciózus akríbiával művelt, nem rettenve meg a nem mindig feltétlen jóindulatú kritika nyilaitól sem. Talán szabad annyit engedni a személyes hangvételnek, hogy elmondjam, hogy midőn megboldogult kollégánk utoljára, alig hallhatóan kopogtatott tanszéki szobám ajtaján, belépve hóna alatt kék kötésű, arany bordájú kötettel, e szavakkal üdvözöltem: látok nálad egy könyvet! Szabad remélnem, hogy ez az Ókeresztény írók sorozatának legújabb kötete? Ő csak mosolygott, és asztalomra tette a sorozat 18. kötetét Nüsszai Szent Gergely műveinek fordításával. A sorozat most - legalábbis egy időre - megszakadt; ugyanígy megszakadt Vanyó professzor úr szerkesztői és fordítói tevékenysége, földi életének szála. Am mi a költővel (emlékezetből idézve) elmondjuk: „Nincs lezárva itt még a cikk, folytatása következik! Te légy Uram én szerkesztőm, új folyamban újrakezdőm." 80
