Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Az Emberfia feltámadott! (Mt 28,1-10 alapján)

evangélium hegyen történt eseményei34 mindig összefüggnek az isteni kinyilatkozta­tással éppen úgy, ahogy az Ószövetségben.35 A tanítványok ugyanúgy proszkünézisszel köszöntik a Feltámadottat (Mt 28,17), mint az asszonyok. Jézus a tanítványoknak így kezdi meg beszédét: „Nekem adatott minden hatalom36 a mennyben és a földön" (Mt 28,18). Ez a teljhatalom megbízatás, az el­jövendő Emberfiáé és végidőbeli bíróé, mely a legnagyszerűbb igazolás Jézus, mint Messiás számára.37 Jézus ezen a - névvel meg nem nevezett - hegyen egy új parancsot ad, az evangélium hirdetését minden népnek és a keresztelési parancsot. Máté az utol­só vacsoránál az új szövetség képét (vö. Kiv 24,8; Jer 31,31) összeköti a „bűnök bocsána­tára" kifejezéssel. Ezt egyedül Máté evangéliuma említi (Mt 26,28), minthogy a bűnbo­csánat hiányzik a mátéi keresztelés elbeszélésből (Mt 3,6).38 A kettős parancs: tanítsanak minden népet, tegyenek tanítvánnyá, és aztán kereszteljék meg ókét (vö. 28,19-20) az utolsó beszéd szíve-lelke. A minden nép terminus technikusszá válik az új szövetség alapítása után, hiszen mindnyájan részesülnek belőle (vö. Mt 26,27), mindenki számára lehető­vé válik az istenközelség (vö. Mt 27,51), minden nép megkapja a tanítást (nem csak Iz­rael, mint a Mt 10,5-ben), és Isten minden ember számára Emmanuel: Velünk az Isten (vö. Mt 28,20). A keresztelés tanítás nélkül nem elégséges. Ez a keresztség Istennel való életre hív,39 nem a bűnbocsánaté, mint Keresztelő Jánosé (vö. Mt 3,6), hanem Isten Lelke általi (Mt 3,11). Máté Jézust, mint Emmanuelt, mutatta be az evangélium elején (Mt 1,22) az evan­gélium végén Jézus ugyanezt ígéri meg: „És íme, én veletek vagyok minden nap a világ vé­géig!" (Mt 20,20).40 A szövetségi formula - emlékeztet az ószövetségi JHWH kijelenté­sekre (vö. Kiv 31,17) - és inklúziót alkot, keretbe zárja az elbeszélést. Jézus isteni jelen­létét (sekinah) nyilatkoztatja ki népe számára,41 és megbízza övéit a missziós paranccsal (Mt 28,19-20), ami a próféták vízióit sugallja az idők végéről, amikor is minden nép oda­tódul az Úr házába (vö. íz 2,1-5; Mik 4,1-5). 4. A Messiás Dávid Fia, Isten Fia kifejezések Ahhoz, hogy megértsük Jézus szenvedéstörténetét és feltámadását meg kell ismer­nünk az evangélium fenségcímeinek a jelentését, illetve a korai zsidóság messiásvárá- sát. 34 A hegyi beszéd Mt 5,1-12; Színeváltozás Mt 17,1-9, az Olajfák hegye Mt 26,32. 35 Vö. Kiv 3,6.10.12; 19,16; 34,1-28; lKir 19,8-18. Ahogy Mózes küldetési parancsánál itt is egy hármas egy­séget találunk: 1. önkinyilatkoztatás (Kiv 3,6 Én vagyok a te Istened) 2. felkérés / parancs (Kiv 3,10 jöjj, hadd küldjelek, hogy kivezesd népemet) 3. ígéret (Kiv 3,12 Én veled leszek). 36 A minden hatalom nem csak a bűnbocsánatot (Mt 9,6), tanítást (Mt 21,23), démonkiűzést, gyógyítást je­lenti, hanem mindent korlátlan értelemben. Lásd TRILLING, W., Das Evangélium nach Matthaus, 343. 37 Lásd TRILLING, W., Dos Evangélium nach Matthaus, 343. 38 A keresztelés és az utolsó vacsora eszkatológikus cselekedeteknek számítanak, ahogy a kereszteléskor János a végidd ítéletét hirdeti, az utolsó vacsoránál Jézus az eszkatológikus étkezésre utal Isten országá­ban. Vö. THEIfíEN, G. - MERZ, A., Dér historische Jesus. Ein Lehrbuch, Gottingen 19972,359-362. 39 Lásd TRILLING, W., Das Evangélium nach Matthaus, 344. 40 Vö. 2Krón 36,23. 41 Lásd VIVIANO, B. T, Evangélium Szent Máté szerint (Jeromos Bibliakommentár II.), Budapest 2003, 160. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom