Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A papi ordo fokozatainak fejlődése a kezdetektől a Statuta Ecclesiae Antiqua (V. sz.) fegyelmi hagyományáig
szerint a püspököt három püspök ordinálja. Két püspök tartja az evangéliumos könyvet a nyaka felé (super ceruicem), miközben a harmadik áldást mond fölötte. A többi jelenlévő püspök kiterjeszti kezét a szentelendőre.41 A szentelésben közreműködő három püspök már a Canones apostolid szövegében is szerepel, amelynek 1. kánonja leszögezi, hogy a püspököt kettő vagy három püspök ordinálja.42 AIV-V századi zsinat hagyomány hasonlóan foglal állást a püspökszenteléssel kapcsolatban (vö. 314-es Arlesi Zsinat).43 A Nikaiai Zsinat (325) megfogalmazása szerint, ugyan szükséges a tartomány összes püspökének jelenléte, ám ha azt sürgős szükség, vagy a távolság nem tenné lehetővé, akkor elegendő három püspök megjelenése, akik a tartomány többi püspökével konszenzusban cselekszenek.44 Hozzá kell tennünk, hogy a 331 körül tartott Antióchiai Zsinat rendelkezése a püspökszenteléshez elengedhetetlennek tartja a metropolita jelenlétét és a tartományi zsinat összehívását.45 A Statuta Ecclesiae Antiqua kánonjai a klerikusi fokozatok elnyerésére vonatkozó fegyelmen túlmenően leginkább a püspök kötelességeivel és jogaival, valamint szentségkiszolgáltatással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaznak. Ennek ellenére a kánonokból egyértelműen kitűnnek a diakónus-presbiter-püspök hierarchikus sor alapvető különbségei. Itt a diakónus, a presbiter vagy a püspök szolgálatára van rendelve 46 A diakónus köteles engedelmeskedni, tevékenységi helye tekintetében, az őt utasító presbiternek,47 sőt a presbiterkollégium előtt elhangzó kérdésekre köteles válaszolni.48 Látható, hogy a püspöki és presbiteri státusz közötti különbség nem volt teológiailag pontosan 41 C. 90 „Episcopus cum ordinatur, duo episcopi ponant et teneant euangeliorum codicem super ceruicem eius, et uno super eum fundente benedictionem, reliqui omnes episcopi, qui adsunt, manibus suis caput eius tangant." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 181. 42 C. 1 „Episcopus a duobus aut tribus episcopis ordinetur." PL 67. coi. 141. Görögül: METZGER, M., Les constitutions, III. 274. 43 C. 20 „De his usurpant sibi solis debere episcopum ordinare, placuit út nullus hoc sibi praesumat, nisi assumptis secum aliis septem episcopis; si tamen non potuerit <septem>, infra tres non audeant ordinare." GAUDEMET, J. (ed.), Conciles gaulois,. 56. 44 C. 4 „Episcopum convenit maxime quidem ab omnibus qui sunt in provincia episcopis ordinari. Si autem hoc difficile fuerit, aut propter instantem neccessitatem aut propter itineris longitudinem: modis omnibus tamen tribus in id ipsum convenientibus et absentibus episcopis pariter decernentibus et per scripta consentientibus tunc ordinatio celebretur. Firmitas autem eorum, quae gerentur per unamquamque provinciam, metropolitano tribuatur episcopo." COD 7. A kérdéshez vö. SZUROMI Sz.A., A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi szabályok, 95-100. 45 C. 19 „Episcopus praeter synodum et praesentiam metropolitan! nullatenus ordinetur. Hoc autem modis omnibus coram posito melius quidem est, ut omnes simul adsint eiusdem provinciae sacerdotes: quos metropolitanus episcopus advocare debebit. Et si quidem omnes occurrerint, optime; quod si hoc difficile fuerit, saltem plures adesse omnimodo convenit: certe scriptis eiusdem sententiae comprobari, et ita sub plurimorum vel praesentia vel decreto ordinatio celebretur. Quod si secus contra definita factam fuerit, nullas ordinatio vires habeat; si vero iuxta definitam regulam fiat, et nonnulli pro contentione propria contradicant, obtineat sententia plurimorum." JOANNOU, P.P. (ed.), Les Canons, 120-21. vö. SZUROMI SZ. A., „A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi szabályok a Dionysio-Hadria- na gyűjteményben" in Kánonjog 2 (2000) 87-95. különösen 89. 46 C. 57 „Diaconus ita se presbyteri ut episcopi ministrum nouerit." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 175. 47 C. 59 „Ut diaconus quolibet loco, iubente presbytero, sedeat." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 176. 48 C. 61 „Ut diaconus in conuentu presbyterorum interrogatus loquatur." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 176. 25
