Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A papi ordo fokozatainak fejlődése a kezdetektől a Statuta Ecclesiae Antiqua (V. sz.) fegyelmi hagyományáig
adott közösséghez, hiszen annak a szolgálatára rendelték, ezért a IV-V századi zsinatok tiltották az egyik egyházmegyéből a másikba való átlépést,28 ami az akkori teológiai meg- okolás alapján a felszentelt és az egyházmegye közötti lelki házasságon alapult.29 2. Fegyelmi előírások különös tekintettel a Statuta Ecclesiae Antiqua kánonjaira A klerikusi státusz elnyerése, a szent feladatra való kiválasztással és hivatalra rendeléssel, azaz az ordinációval történt, ahogy ennek rítusáról a minden valószínűség szerint Gennadius marseille-i püspöktől származó Statuta Ecclesiae Antiqua (476-485) beszámol.30 A Statuta Ecclesiae Antiqua leírása alapján minden egyes fokozat kiszolgáltatásában a püspöknek van tevékeny szerepe. Éppen ezért a kánongyűjtemény bevezetője aprólékosan szabályozza a püspökké szenteléshez szükséges tulajdonságokat és azt a hitvallást, amit a jelöltnek el kell fogadnia.31 A tulajdonságok megvizsgálása és a hitvallás letétele nyilvánosan, a klerikusok és laikusok, a provincia püspökei, különösképpen pedig a metropolita jelenlétében kellett, hogy történjen.32 28 Pl. Concilium Chalcedonense (451) c. 5. „De his, qui transmigrant de duitate in duitatem episcopis aut clericis, placuit ut canones, qui de hac re a sanctis patribus statuti sunt, habeant propriam firmitatem." COD 90. 29 SZUROMISZ. A., A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi szabályok az Anselmi Collectio Canonumban (Bibliotheca Instituti Postgradualis luris Canonid Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae IV/1), Budapest 2000.104-106. vö. pl. Concilium Arelatense (314) c. 21 „De presbyteris aut diaconibus qui solent remittere loca sua in quibus ordinati sunt et ad alia <loca> se transferunt, placuit ut his lods ministrent; quod si relictis lods suis ad alium se locum transferre uoluerint, deponatur." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae a. 314-a. 506 (Corpus Christianorum. Series Latina 148), Turnholti 1963.13. 30 Kiadása: MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 162-188. vö. BOTTE, B., „Le rituel des ordinations dans les „Statuta ecclesiae antiqua" in Revue Théologique ancienne et médievale XI (1979) 212-229. VOGEL, C., Ordinations inconsistantes et caractére inamissible, Torino 1978. 31 „Qui episcopus ordinandus est, ante examinetur si natura prudens est, si dodbilis, si moribus temperatus, si uita castus, si sobrius, si semper sui negotii, si humilibus affibilis, si misericors, si litteratus, si in lege Domini instructus, si in scripturarum sensibus cautus, si in dogmatibus ecclesiastids exercitatus, et ante omnia si fidei documenta uerbis simplicibus asserat, idest Patrem et Filium et Spiritum sanctum unum Deum esse confirmans, totamque in Trinitate deitatem coessentialem et consubstantialem et coaternalem et coomnipotentem praedicans, si singulam quamque in Trinitate personam plenum Deum et totas tres personas unum Deum; esse confirmans, totamque in Trinitate deitatem co- esentialem et consubstantialem et coaeternalem et coomnipotentem praedicans, sisingulam quamque in Trinitate personam plenum Deum et totas tres personas unum Deum (...) Quaerendum etiam ab eo si credat huius quam gestamus et non alterius carnis resurrectionem, si credat iudidum futurum et recepturos singulos pro his quae in hac carne gesserunt uel poenas uel glorias, si nuptias non improbet, si secunda matrimonia non damnet, si carnium perceptionem non culpet, si paenitentibus reconciliatis communicet, si in baptismo omnia peccata, idest tam illud originale contractum quam illa quae uolun- tare ad missa sunt dimittantur, si ectra ecclesiam catholicam nullus saluetur. " MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 164-165. 32 „Cum in his omnibus examinatus inuentus fuerit plene instructus, tunc consensu clericorum et laicorum et conuentu totius prouinciae episcoporum, maximeque metropolitan! uel auctoritate uel praesentia ordinetur episcopus, suscepto in nomine Christi episcopatu, non suae delectationi nec suis motibus, sed his patrum definitionibus adquiescat." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 165-166. 23
