Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Pentateuchus - vallástörténet - üdvtörténet
azt a Teremtés elbeszéléseiből ismerjük, jellemző az egész Józija reformja előtti izraelita vallásra, és egészében természetes volt, mert még nem létezett az a deuteronomiumi törvénykezés, amely ezeket tiltotta és szabályozta.3 Mindebből az következik, hogy a pátriárkái és a mózesi vallás között a határkő nem Mózes vagy Izrael kezdete, hanem inkább Józija reformja a vízválasztó Izrael vallástörténetében,4 Forma- és hagyománytörténeti modell (G. von Rad, M. Noth) A Pentateuchus kutatásában fordulatot jelentett a formatörténeti és hagyománytörténeti kutatás. Amíg/. Wellhausen a Pentateuchus forrásait, a négy okmányt, alapvetően irodalmi alkotásnak tekintette, és a szöveg elemzésére fordította figyelmét, addig a formatörténeti iskola abból a felismerésből indul ki, hogy a Pentateuchus írott formáját szájhagyomány előzi meg, és figyelmét az írásbeliség előtti állapot, a szájhagyomány kutatásának szentelte. A formatörténeti iskola is elismeri a Pentateuchus J. Wellhausen által megállapított forrásait, illetve az „okmányokat" (J-E-D-P), de megállapítja róluk, hogy nem egy-egy szerző vagy iskola eredeti alkotásai, hanem Izrael már létező hagyományait gyűjtik egybe, és ezeket új összefüggésbe állítják. A Jahvista - Elohista - Deuteronomium és Papi írás esetében tehát nem „okmányokról", hanem hagyományokról kell beszélni, amelyek Izrael népének hitét képviselik, és meghatározott helyük illetve szerepük van Izrael életében (Sitz im Leben). A forma történeti kutatás elindítása és alkalmazása a bibliai szövegekre H. Gunkel és H. Gressmann nevéhez fűződik, majd A. Alt, G. von Rád és M. Noth fejlesztette tovább. G. von Rád a formatörténet és az okmányelmélet, M. Noth pedig a hagyománytörténet és az okmányelmélet összekapcsolásával keresett megoldást a Pentateuchus keletkezéstörténetére. G. von Rád Formatörténeti kérdésfeltevését elsőként G. von Rád terjesztette ki a Pentateuchus egészére, és a Pentateuchust egyetlen nagy egységnek és önálló műfajnak tekintette, s ebből a szempontból kereste kezdetét, Izrael vallási életében elfoglalt helyét és kibontakozását.5 Kündulásként röviden összefoglalja a Hexateuchus (G. von Rád a Pentateuchus helyett Hexateuchusról beszél, minthogy a Pentetuchus témájához tartozónak tekintette a honfoglalást, amely ma a Józsue könyvében található) tartalmát: A világot teremtő Isten meghívta Izrael ősatyáit, és birtokul ígérte nekik Kánaán földjét. Amikor Izrael Egyiptomban megsokasodott, Mózes kivezette a népet a szabadságra, Isten hatalmának és ke3 J. Wellhausen megállapítása, hogy a pátriárkák vallása valójában a deuteronomiumi törvénykezést megelőző kor népi vallásosságának formája, a későbbiekben visszatér a kutatásban, lásd Van Seters, The Religion of the Patriarchs in Genesis, Bib 61 (1980) 220-233; Köckert, M., Viitergott und Vdterverheissungen. Eine Auseinandersetzung mit Albert Alt und seinen Érben, Frlant 141, Gottingen 1988), WAHL, H. M., Die Jakobserzahlungen. Studien zu ihrer mündlichen Überlieferung, Verschriftung und Historizitat, Bzaw 258, Berlin-New York 1997. 4 Az elmondottakra nézve Wellhausen érvelését példaszerűen lásd az istentisztelet helyéről való törvénykezés elemzésénél Wellhausen, Prolegomena zűr Geschichte Israels, Berlin 19056,17-52. old. 5 Von Rad, G., Das formgeschichtliche Problem des Hexateuchs (1938): Gesammelte Schriften zum Altén Testament 1, München 1958,19714,9-86. 150
