Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Rendszerelmélet - ember - vallás

- A transzcendencia és immanenda kommunikációja nem válik értelmetlenné azáltal, hogy a megfigyelő Isten már előre tudja, mire van szüksége az embernek, és egymásnak semmi újat nem tudnak mondani. A kommunikáció más és több, mint az információ vagy „kívánságlista."- Hogy a (katolikus) egyház miért a szentségeket kínálja és nem a „transzállapotot," az eszkatológikus üdvösséget és nem az itt és most segítő mágiát, annak kultúrtörténeti és szociológiai okán túl erkölcsi, dogmatikai és lelkipásztori oka is lehet: a felebaráti szeretet parancsa, amely az istenszeretettől elválaszthatatlan, szükségessé teszi, hogy az egyház tanítása és működése olyan Krisztustól rendelt eszközöket (nem csak jeleket!) alkalmazzon, amelyek az örök élet reményében a földi életet is emberhez méltóvá segítenek tenni.- Az egyház a rendszerelmélettel együtt tudomásul veszi, hogy a legkülönbözőbb csoportosulások és magatartási formák önmagukat vallásosnak tekintik és nevezik (s ezt nem csak a rendszerelmélet teszi), s ezt alázattal, az emberi szabadság misztériumát tiszteletben tartva, de ugyanilyen alázattal vizsgálja, mennyiben felelős azért, hogy sokan az evangéliumtól függetlenül keresik az üdvösség útját, és igyekszik hiteles, de minden jóakaratú ember számára érthető formában hirdetni az evangéliumot.

Luhmann szociális és történeti fejtegetései és elemzései rendkívül értékesek és hasznosak a vallással kapcsolatos jelenségek jobb megértése szempontjából. Elgondolkoztatóak és arra késztetnek, hogy álláspontunkat felülvizsgáljuk és újrafogalmazzuk. Kérdés azonban, hogy a rendszerelmélet premisszái helyesek-e, és hogy mennyire helyesek a belőlük levont következtetések. Ezt is felül kell vizsgálni.

146