Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Rendszerelmélet - ember - vallás

Ebből következik, hogy a kinyilatkoztatás információit a világ tényeinek kellett te­kinteni, s aki ezt nem tette, azt megölték. Luhmann kultúrtörténeti áttekintéssel tá­masztja alá mondandóját (az elsődleges megfigyelőhöz úgy lehetett felzárkózni, hogy minden megfigyelő azonos szándékkal figyelte meg a dolgot). A reformációt követő szkeptikus században a szimbólum már csak valaminek a jele.135 A megváltás teológiájának és a kinyilatkoztatásról szóló tanításnak, Luhmann sze­rint szemlátomást az „antropológia" az utolsó kísérlete. Az „ember" fikció, amelynek nincs realitása. Erre az „emberre" rátukmálják az élet értelmének kérdését és annak szükségességét, amely szükségnek a vallás igyekszik megfelelni, mint kínálat. S mind a keresés, mind a kínálat szekularizált formában is lehetséges. Ez tudja megalapozni az antropológiát, mint filozófiát - ha nem mint tudományt.136 - Luhmann azért is kérdé­sesnek tartja az antropológiai vallás-interpretációt, mivel az ún. antropológiai szükség­leteket (élet értelmének kérdése) alig lehet regisztrálni vallási kínálatoktól mentesen, to­vábbá, mivel ezek a szükségletek emberenként különböznek és sokaknál föl sem merül­nek.137 - A kultúrtörténeti leírás végeredményeként Luhmann leszögezi: „egy rendszert találunk, az önleírások integrálatlan sokaságával. Ezek közös vonásaként szolgálhat­nak: a kódolás, a funkció és az elhatárolhatóság nem vallásos kommunikációkkal szem­ben."138 - Az elhatárolódás azonban tagadható: Luhmann visszaemlékezik egy magas rangú katolikus lelkész sóhajára egy chilei Andacoltóban ünnepelt Mária-ünnep alkal­mával, ahol nem volt egészen egyértelmű, hogy az ünneplők hisznek-e Istenben és hogy katolikusok-e?139 Befejezésül Luhmann leszögezi: „Mindenesetre ma már legalább pontosabban körül lehet írni, mibe bocsátkozik az ember, amikor egy rendszer önleírását hozza létre. Még mindig eljárhatunk nosztalgikusan vagy fanatikusan, de naivul már nem."140 IV A RENDSZERELMÉLET VALLÁSELMÉLETÉNEK ÉRTÉKELÉSE Az áttekinthetőség érdekében az alábbiakban lehetne filozófia (és teológiai) szem­pontból röviden „értékelni" Luhmann rendszerelméletét és vallásszociológiai eszmélő- déseit:- A rendszerelmélet a valóságnak egy, de nem kizárólagos megközelítési lehetősé­ge­-A rendszerelmélet nem feltétlen rendszerstabilizáló, noha ideológiamentesen igyekszik értékelni a társadalmi struktúrákat.- Minden filozófiai, metafizikai vagy diskurzuselméleti a priori tagadása szükség­szerűen a rendszert, vagy annak környezetét, mint rendszert teszi meg a priori­135 Vö.uo. 338. 136 Vö.uo. 339. 137 Uo. 139. 138 Uo. 346. 139 Vö. uo. 351., 36. lábjegyzet 140 Uo. 356. 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom