Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A lelkiismeret az újszövetségi írásokban
szont éppen az emberi benső tisztul meg: „mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta az Istennek szeplőtelen áldozatul, hogy az élő Istennek szolgáljunk" (9,14). „Krisztus vére" itt Krisztus önátadását, szeretetből fakadó életáldozatát jelenti. Az ószövetségi áldozatokkal szemben az ő áldozata nem valami rajta kívülálló, külső valóság, hanem személyes, egzisztenciális áldozat. Ebből kifolyólag a hatása sem külső, hanem az ember belső világát, akarati-döntési központját, s ezzel együtt a lelküsmeretét érinti. Az emberi bensőből nem „halott", Istennel szembenálló tettek fakadnak, hanem olyan cselekedetek, melyek megfelelnek Isten akaratának. A hívő éppen ezen radikális belső átformálás által válik képessé arra, hogy önmagát fenntartás nélkül Isten szolgálatának szentelje (vö. Róm 12,1). A Krisztus keresztáldozatának gyümölcséből való részesedés konkrétan a kereszt- ségben történik. Erre vonatkozik a 10. fejezet végén olvasható buzdítás: „Járuljunk hozzá (Krisztushoz, mint főpaphoz) igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket tiszta víz mosta le" (Zsid 10,22). Lényegében a ke- resztség külső formájáról és belső hatásáról van itt szó: a külső forma a vízzel való meg- mosás (leöntés, alámerítés), a belső hatás pedig a szív megtisztulása, illetve a rossz lelkiismerettől való megszabadulás. A 10,22 megfogalmazásának hátterében minden bizonnyal az Ez 36,24-28 hatása áll, hiszen ebben a prófétai szövegben is szorosan összekapcsolódik a külső meghintés („tiszta vízzel) és a belső átformálás („új szív és új lélek").57 Bár a tiszta lelkiismeret Krisztus megváltásából fakadó adomány, megőrzése fenntartás nélküli elkötelezettséget kíván a keresztényektől. Az irat végén a szerző ezzel a kéréssel fordul olvasóihoz: „Imádkozzatok értünk, hiszen bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, mert mindenben jól akarunk eljárni" (Zsid 13,18). A levél írója biztos ugyan abban, hogy megtett mindent, ami tőle telt, mégis a hívek imáját kéri, mert azt is tudja, hogy az evangélium szerinti élet, s azzal együtt a „tiszta lelkiismeret" folyamatos birtoklása csakis Isten kegyelme által lehetséges.58 A „jó lelkiismeret" elnyerését az 1. Péter levél is a keresztséghez kapcsolja: „Ennek (vízözön) felel meg most a keresztség, amely titeket megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján" (lPét 3,21). Ebben a mondatban egyértelmű utalás van a szertartás formájára, a vízbe való alámerülésre, ami azonban nem külső, hanem belső tisztulást, „jó lelkiismeretet" eredményez. Egészen sajátos a „jó lelküsmeret kérése" kifejezés, amely mint tárgyi birtokviszony (genitivus obiectivus)59 értelmezendő: „kérés, melynek célja a jó lelkiismeret". Minden bizonnyal itt is a keresztség szertartására történik utalás, nevezetesen arra, hogy a vízbe való alámerítést könyörgő ima vezette be,60 amelyben kifejezetten a bűnök bocsánatáért imádkoztak.61 57 Vö. Vanhoye, A., Prétres, 254; Michel, O., Dér Brief an die Hebrder, Gottingen 1984s, 347. 58 A hívek imájának kérése a páli levelekben is megtalálható (vö. ITessz 5,25; 2Kor 11,1; Róm 15,20). 59 Vö. Zerwick, M., Analysis philologica Novi Testamenti Graeci, Romae 1966, 541; Schelkle, K. H., Die Petrus- briefe. Dér Judasbrief, Freiburg 19805,109. 60 A szóban forgó kijelentést egyesek a Zsolt 51-gyel hozzák kapcsolatba, amelyben az imádkozó „tiszta szívet" kér maga számára (vö. Maurer, C, owoi&a, 918; Kránitz M., Lelkiismeret, 54). Ez a kapcsolat nem kizárt, hiszen a „jó lelkiismeret" a „tiszta szív" szinonimája. 61 Olyan nézet is van, hogy a „kérés"-ként fordított görög szó (ÉTrepÚTTiga) nem Istenhez intézett imaként, hanem a megkeresztelkedőkhöz intézett kérdésként értelmezendő. A mondatban tehát arról az 116
