Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A liturgikus szentségtan Szent Ambrus katekézisében
Különösen is figyelemre méltó ennek a katekézisnek a krisztocentrikus jellege.21 Ez főként abból látható, hogy a Róm 6,1-11 lett a keresztségi oktatásban az alapvető szentírási szöveg, hiszen a keresztség a Jézus Krisztus húsvéti titkában való részesedést jelenti. A hitoktatás célja: a Krisztus-misztériumba való misztagogikus jellegű belenövés. Ez a magyarázata annak, hogy ebben az időben Keleten (pl. Jeruzsálemi Kürillosz) és Nyugaton a nagy keresztségi katekéziseket csak a keresztség megtörténte után tartották: a misztériumot először meg kell tapasztalni, és csak azután kell értelmezni. Hogy mennyire a Krisztussal való közösség létrejötte a fontos Ambrus számára, azt abból is látjuk, hogy ő ragaszkodik a keresztelést követő lábmosáshoz, amely Milánóban szokásban volt. Ezt a gyakorlatot érvekkel is igazolja Rómával szemben, ahol nem ismerik ezt a szokást: „Mindenben követni kívánom a római egyházat, de mi is rendelkezünk egészséges emberi ésszel. Ezért jó okkal megőrizzük azt, amit máshol ugyanúgy jó okkal elhagynak." Az ok a részesedés motívuma: „Ha nem mosom meg a lábadat, nyilvánítja ki (az Úr), nem lesz részed velem" (Jn 13,8).22 Ezek után arra utal, hogy a következő fejezetben (vö. a következő napon) már az Eucharisztiáról kíván beszélni, mivel az több időt és nagyobb figyelmet érdemel: „Megérkeztünk tehát testvéreim az oltárhoz. Erről bővebben tárgyalunk, mivel az idő már előrehaladt, nem tudjuk tárgyunkat elkezdeni, mert sok a mondanivaló róla... Holnap, ha Isten megengedi, magukról a szentségekről23 fogunk szólni" (111,15). Ambrus a következőnapon újrakezdi, ill. folytatja az oktatást. Most is, mint előzőleg, magyarázatában a liturgiából indul ki: a szentség jel értelmét és jelentőségét akarja megértetni hallgatóival: „Amint az oltárhoz jöttetek, láttátok az oltárra tett szentséget; megcsodáltátok ezt a teremtett dolgot magát is, ily ünnepi alkalommal, bár ráismertetek." A püspök a neofiták helyzetébe képzelve magát, kérdéseket tesz fel, amit azonnal meg is válaszol: „Te pedig azt vethetnéd ellen: Az én kenyerem közönséges kenyér. De: ez a kenyér csak a szentségi szavak előtt kenyér ám; amint az átváltoztatás (consecratio) megtörtént: a kenyér Krisztus testévé lesz" (IV,14). Szent Ambrus nem elégszik meg azzal, hogy az Eucharisztia megünneplésével kapcsolatban hangoztatja az átváltoztatás fontosságát, hanem racionális érvekkel is megmagyarázza hallgatóinak azt a csodálatos átváltozást, ami történik a kenyérrel és a borral a szentmise közösségében. Négy bibliai példával mutat rá Isten szavának hatékonyságára, teremtő és átváltoztató erejére: Isten a szavával teremt, a víz kettéválik az Egyiptomból való meneküléskor (2Móz 14,21), ezt látjuk Elizeus csodájánál is (2Kir 6,6) és a ő születéséről is példát vehetünk (vö. IV, 3,15-18). Az átváltoztatással kapcsolatban, a nyugati teológiában elsőként képviseli azt az álláspontot, hogy a kenyér és bor átváltozása elsősorban Isten hatékony-teremtő igéjének köszönhető (vi verborum).24 „A konszekráció 21 Emellett Ambrus rámutat a keresztség szentháromságos vonatkozására is, vö. például: „íme tehát magadhoz vetted a szentséget, mindenbe jól be lettél avatva, azóta, hogy megkeresztelkedtél a Szentháromság nevében. Mindenben megőriztük a Szentháromság titkait, amit eddig végeztünk. Mindenütt az Atya, Fiú, Szentlélek; egy működés, egy megszentelés, még ha bizonyos mozzanatokban sajátosságokat látunk is” (De Sacram. VI, 2,5). 22 Vö. De Sacramentis 111,4-7. 23 A szövegösszefüggésből nyilvánvaló, hogy a szentség szó itt az Eucharisztiát jelenti. 24 Ennek ellenére az ő írásaiban is találunk olyan kijelentéseket, amelyek az átváltoztatással kapcsolatban az epiklézis fontosságára utalnak. A Szentlélekről írt munkájában ezt írja: „Hogyan lehetne azt mondani, hogy a Szentlélek nem birtokolja mindazt, ami az Istené, amikor az Atyával és a Fiúval együtt említjük a keresztségben, a felajánláskor segítségül hívjuk." (De Spiritu Sancto III, 16); „Nem lehet, hogy teljes legyen az áldás, a Szentlélek kiáradása nélkül." (De Spiritu Sancto I, 89) 95
