Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Cusanus, az egység filozófusa
Az egység Isten és a világ viszonyában Jóllehet Cusanus ízig-vérig reneszánsz gondolkodó, írásainak középpontjában mégis Isten áll, és bármivel foglalkozik, mindent Istennel való összefüggésében szemlél. Imponáló egységben látja Isten és a világ viszonyát, és amikor egyik oldalról nézve megőrzi Isten transzcendenciáját (mivel Isten végtelenségét és fölfoghatatlanságát hangsúlyozza), ugyanakkor a másik oldalról nézve kiemeli a világ viszonylagosan abszolút jellegét, és Isten világban-levőségét hirdeti, de Isten immanenciája nem torkollik rendszerében panteizmusba (amint ezt néhány későbbi bírálója a szemére veti). Aquinói Szent Tamás Isten és a világ viszonyának elemzése során - akárcsak Cusanus - megőrzi Isten mindenekfölötti transzcendenciáját és a világ relatív önállóságát, amikor Istent a legvégső nem-okozott elsődleges oknak (causa prima) nevezi, de ugyanakkor hangsúlyozza a világi okok (pl. természeti törvények) viszonylagos autonómiáját, amelyek másodlagos okok gyanánt (causae secundae) fejtik ki hatásukat, de az elsődleges ok erejében. Az elsődleges ok és másodlagos okok - másképp Isten immanenciájának és transzcendenciájának megkülönböztetett egységét - függőségi és részesedési viszonyát az Angyali Doktor az arányossági és tulajdonítási analógia egyszerre való alkalmazásával fejezi ki. Cusanus nem használja az „analógia" szót, s jóllehet lényegében ugyanazt tanítja e kérdésben, mint Szent Tamás, mégis olyan kifejezéseket használ, amelyek később félreértésekre adtak lehetőséget. Nézete szerint Isten magában hordoz minden teremtett dolgot. Ezt latinul így fejezi ki: „Deus est omnia complicans". Isten „egyszerűsége" magában foglalja az egész világot, de nélküle semmi sem létezhetne. Vagyis Istentől (mint teremtőtől) származik minden, aki létében és működésében fönn is tartja és kormányozza a világot. Ezt Cusanus így fogalmazza meg: „Deus est omnia explicans". Isten egysége a forrása és transzcendens lehetőségi feltétele a világban lelhető sokaságnak és sokféleségnek.10 Ám Cusanus - dacára e félreérthető kifejezéseinek - tiltakozik az ellen, hogy panteistának nevezzék, mivel az ő sajátos terminológiájában ezek a szavak épp azt jelentik, hogy Isten minden teremtett dolog végső létesítő oka. A mód, „ahogyan" Isten mindent tartalmaz, Cusanus kifejezését használva, a „complicatio", ami Isten lényegének és létének egységét, vagyis egyszerűségét jelenti. A cusanusi „explicatio" fogalma pedig azt fejezi ki, hogy Isten „immanens", vagyis bennlévő minden dologban (amiképpen az ok benne van az okozatban), hiszen minden létében és lényegében Istentől függ. Isten immanenciájának és transzcendenciájának egységét - Isten és a világ viszonyának vonatkozásában - Cusanus más kifejezésekkel is megvilágítja, amikor például arról beszél, hogy Isten egyszerre „középpontja" és „kerülete" a világnak.11 Cusanus szerint a világnak - épp ezért - nincs térbelileg lehatárolt szférája, meghatározott középponttal és kerülettel, amint ezt korának általánosan elfogadott kozmológiai világképe vallotta, hiszen - nézete szerint - a világ bármely része lehet meghatározott középpont. így akármely pont lehet világközéppont, aminek nincs kerülete. Isten abban az összefüggésben tekinthető világközpontnak, hogy mindenütt jelen van a világban, létével mindent kitölt és egyben a világkerületnek, hogy sehol sincs jelen mint helyileg lehatárolt tér. Bár Cusanus e kissé szokatlan szóhasználata John Scotus Eirugena 10 „Deus ergo est omnia complicans, in hoc quod omnia in eo, est omnia explicans, in hoc quia ipse in omnibus", (vö. De docta ignorantia, 2,3) 11 Vö. uo. 2,11 6
