Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)

2002 / 1-2. szám - Frenyó Zoltán: A trichotomizmus és a "két halál"-elmélet

„Ahogyan az ember valóban testből, lélekből és szellemből áll, ugyanazt kell gondolnunk a Szentírásról, amit Isten az emberek üdvözülése érdekében hozott létre."9 Hasonlókat kell gondolnunk egyébként Nazianzoszi Szent Gergelynek - éppen Apollina- riosz ellen írt - sorait olvasva: „A puszta testtel egyesült istenség nem ember, a csupán lélekkel egyesült istenség sem ember, de még akkor sem az, ha az értelmet kihagyva mindkettővel egyesül, mert az értelem az ember legfontosabb sajátossága."10

Igen elterjedt eljárás a trichotomizmust Platónnak a lélekről vallott elképzeléseiből eredeztetni. Crouzel is teljes joggal mutat rá azonban arra, hogy a platóni elmélet és a fentiekben jellemzett trichotomizmus között lényeges különbség van. A platóni trichotomizmus11 ugyanis csak magára a lélekre vonatkozik, az órigenészi, és az előbb érintett gnosztikus, voltaképpeni trichotomizmusok pedig az egész emberre. (Hármasságot azután Arisztotelésznél szintén maga a lélekfelosztás, Plótinosznál egész emanációs elmélete, rendszere mutat.) Mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a tri- chotomizmusról szólva akkor is jogosan merül fel Platón neve, ha nála csak a lélek síkján érvényesül a hármas felosztás. Elmélete ugyanis kifejezetten alapot teremt arra, hogy az ő eszméihez kapcsolódva a felosztást magára az emberre is ki lehessen terjeszteni. Ez jellemzi Plutarkhoszt, aki „A Hold arca" c. művében a következőket írja: „Sokan helyesen hiszik azt, hogy az ember összetett lény, azt viszont helytelenül gondolják, hogy csupán két részből van összetéve. Úgy gondolják, hogy az értelem a léleknek valamiféle része, s ezzel nem tévednek kevésbé, mintha azt hinnék, hogy a lélek a test része. Mert amennyire a lélek jobb és istenibb a testnél, ugyanolyan mértékben jobb és istenibb az értelem a léleknél. A test és a lélek keveredése hozza létre az értelemnélkülit, a szenvedélynek alávetett részt, míg az értelemnek és a léleknek az összekerülése az értelmeset."12

Plutarkhosz idézett szavait követi igen érdekes „két halál"-elmélete: „Az első halál, amikor meghalunk, az ember három alkotórészét kettővé alakítja át, a második halál pedig a két részből egy alkotóelemre bontja"13, elsőn értve a lélek és a test, másodikon az értelem és a lélek elválását egymástól. Plutarkhosz végül az egész folyamatot így értékeli: „Mindkét elválasztás a természet rendje szerint történik így."14 Hozzátennénk

9 ÓRIGENÉSZ, De principiis, IV. 2. 4.; Órigenész antropológiájáról ld. még: RAHNER, H., Das Menschen- bild des Origenes. In: Eranos Jahrbuch 15.1947.197-248.

10 GRÉGORIOSZ NAZIANZÉNOSZ, Epistulae 101. Ford.: Vanyó László. A kappadókiai atyák. Bp. 1983. 465.

11 Politeia 436a-441c; Phaídrosz 246a.; Platónnál ilyen sorokat is találunk: „Észt oltva a lélekbe, s lelket a testbe, építette fel a mindenséget." Timaiosz 30b. Ford.: Kövendi Dénes. Művei, III. köt. Bp. 1984. 327.

12 tov avOpunrov oi ttoXXoi ctuvOctov pev opBios eK Sueti' Se povov auvöeTov ouk op9o? nyomai, popiov

yap eivai mos ÓDOl? oiovTai tov vouv, ouSei' tittov eKeivtov apapTavovres ots p tliuxp Sokcl popiov eivai tou atopaTos vous yap oato tliuxn atopaTos apeivov ecm Kai OeioTepov. íróiéi 8 T] p.ev

liiuxps <Kai crcoparos pifi? to aXoyov Kai to TraöpTiKov T| 8e vou Kai tfDCns > <JWo8os Xoyov. Plutarkhosz: llepi tou ep4>atvo|ievov TTpoaiuirov tu kukXio tt|s aeXpvps (De facie quae in orbe lunae apparet), 28. Plutarch's Moralia, XII. Vol. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts - W. Heinemann LTD, London, 1984.196-197. PLUTARKHOSZ, A Hold area, 28. Ford.: W. Salgó Ágnes. Bp. 1985. 53.; Ld. még: 97. (Szókratész daimónja, 22.).

13 Ov 8 airo9vT|CTKOiiei' OavaTov o pev eK Tpuuv 8uo íróiéi tov avSpioiiov o 8 ev eK Sueiv. Uo.

14 I.m. 54. Plutarkhosz keresztény megbecsülésének ékes példáját nyújtja Ióannész Mauropusz (Eukhaitész) XI. századi metropolita, a konstantinápolyi egyetem tanára, aki az antikvitás és a kereszténység összeegyeztetésére törekedett, s aki „Platón és Plutarkhosz" c. költeményében ezt írta:

55