Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Cusanus, az egység filozófusa
lozófusa, szintézisbe fogja, és egyben meg is haladja a coincidentia oppositorum bevezetésével az állító és tagadó teológiát. Istent akkor szemléljük helyesen - hangsúlyozza ha mint a legnagyobb és mindenek fölött álló létként tekintünk rá, akinél nagyobb lét nem létezhet (maximum), ugyanakkor <5 egyben a „legkisebb" is, akinél kisebb nem létezhet (minimum). Isten - mint coincidentia oppositorum - a legnagyobb és ugyanakkor a legkisebb, ami nála nem ellentmondás, mert az ellentmondásmentesség elve rá mint Teremtőre nem vonatkoztatható. Cusanus helyesen gondolja, hogy végső soron minden teológia „circularis" abban az értelemben, hogy a tulajdonságok - melyeket Istenről joggal állítunk - oly módon esnek egybe Isten lényegében, ami meghaladja az emberi értelem fölfogó képességének határait.6 Egység a megismerésben Cusanus ismeretelméletében ugyanez az egységmozzanat kerül előtérbe. O is - mint Aquinói Szent Tamás - abból indul ki, hogy a legalacsonyabb rendű megismerés az érzéki észlelés. Az érzékelő megismerés a tapasztalást és annak tartalmát megállapítja, tehát megjelenik benne az állítás aktusa. S ezen a ponton jut el a magasabb rendű értelmi (ratio) megismeréshez, hiszen épp ennek sajátos vonása az állítás, illetve a tagadás a logikai ítélet formájában. Cusanus is vallja, hogy a diszkurzív gondolkodást az ellentmondásmentesség irányítja, ami az inkompatibilitás és az ellentétek kizárásának elvén alapul. Ami sajátosan új vonás a cusanusi ismeretelméletben, nem más, mint az a felismerés, hogy megismerésünk szellemi szinten sem tökéletes, hanem konjekturális, vagyis értelmünk csak megközelítő (approximatív) tudást képes szerezni a dolgokról. Matematikai érdeklődéséből adódóan Cusanus ezt a „hozzávetőleges" tudást geometriai példával támasztja alá, amikor azt írja, hogy Istenről kialakított tudásunk hasonlít egy kör ívének belsejébe rajzolt sokszöghöz, ahol a szögek érintik a kör belső ívét és számuk - elvileg - a végtelenségig növelhető, úgyhogy gyakorlatilag a kör íve egy végtelen számú sokszögnek is tekinthető, mégsem mondhatjuk azt, hogy a kör azonos a sokszöggel. A sokszög és a kör ellentétének egybeesése (coincidentia oppositorum) Istenben lehetséges, de a teremtett világban csak azt fejezi ki, hogy megismerésünk folyvást approximative megközelíti, de el sohasem éri a teljes igazságot, ami maga az Isten (veritas absoluta). Cusanus szerint tehát minden diszkurzív tudás csak approximatív, és minden tudomány csak konjekturális.7 Szerzőnk a megismerés előbb vázolt elméletét egy külön munkában, a „De conieduris" című művében részletesen is kifejtette, de már a „De docta ignorantia" c. alapművében is fölvázolta. Cusanus azt tanítja, hogy a legmagasabb rendű természetes tudás, amit Istenről kialakíthatunk, nem történhet a diszkurzív gondolkodás képességével, az értelemmel (ratio), hanem csak az ésszel (intellectus), amit ő az emberi elme legtökéletesebb aktivitásának tekint. Nézete szerint amíg az érzékelő megismerés (sensus, perceptio) és az értelem (ratio) állít és tagad, addig az ész (intellectus) képes az értelem szembenálló ellentéteinek tagadására is, és ezzel az ész mintegy az értelem fölé emelkedik. így elménk Istent a „coincidentia oppositorum" összefüggésében 4 6 Vö. De docta ignorantia, 1,21 7 Uo. 1,3
