Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
házmegye lényegét alkotó, nélkülözhetetlen (konstitutív) elemek57. Ebben a mélyebb teológiai összefüggésben helyezkedik el a püspök pásztori, tanítói és megszentelői küldetésének részletesebb leírása, melynek során a szociális tanítás hirdetése, a hitoktatás szervezése és a felnőtt katekumenek oktatása, a papi, szerzetesi és missziós hivatások gondozása különös hangsúlyt kap. Ez teológiailag teljesen indokolt, hiszen a részegyháznak a világiak, a papok és a területén élő szerzetesek egyaránt tagjai, a püspök felelőssége pedig egyházmegyéjén túlra is szól, így a missziós elkötelezettség nem csupán személyes jóindulat kérdése. Az apostoli munkák irányításában, a meg nem kereszteltek irányában végzett misszió és az ökumenikus közeledés munkálása terén egyaránt hangsúlyozza a Christus Dominus (16-17) a püspök felelősségét. A püspök különleges hivatása éppen az összes hívők és közösségek által végzett apostoli tevékenység irányítása és koordinálása. A megyés püspököknek részegyházuk kormányzatában részletesebb eligazítást adott pl. a Püspöki Kongregáció által 1973. február 22-én kiadott Ecclesiae imago kezdetű direktórium58. A vándorlók, utazók és különleges helyzetű csoportok lelkipásztori ellátása ugyancsak sajátos gondja kell, hogy legyen. Ebben püspökkari szinten egyeztetni is kell. Ezen a területen a zsinat az Apostoli Szentszék által kiadandó irányelveket is kilátásba helyez (Christus Dominus 18). Ilyen általános irányelveket tartalmazott az 1969. augusztus 15-én kiadott Pastoralis migratorum cura kezdetű Motu proprio59 és a Püspöki Kongregáció ehhez fűzött, 1969. augusztus 22-én kelt utasítása60 (vő. 568. k.). h) A tábori lelkészségek és ordinariátusok A Christus Dominus 43. pontja külön szól a tábori lelkészekről és a katonák lelki gondozásáról. A személyi részegyházakról szóló, ugyanebben a dokumentumban foglalt tanítás fényében a későbbi évtizedekben a tábori püspököket már nem helynök- nek, hanem személyi ordináriusnak minősítették. Ebben a szellemben került sor a zsinati útmutatások alapján a katonák lelki gondozásának új pápai szabályozására. Ennek legfőbb dokumentuma II. János Pál pápa 1986. április 21-én kiadott Spirituali militum curae kezdetű apostoli rendelkezése61. Magyarország és az Apostoli Szentszék 57 ERDŐ, R, Eucharisztikus egyháztan jogi következményekkel, in Teológus az Egyházban. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából, ed. Fila B. - Erdő P (Studia Theologica Budapestinensia 12), Budapest, 1995, 349-366. 58 SACRA CONGREGATIO PRO EPISCOPIS, Directorium de pastorali ministerio episcoporum Ecclesiae imago, 1973. II. 22, Typis Polyglottis Vaticanis, 1973 (= Enchiridion Vaticanum, IV, Bologna, 131985,1226- 1487, nr. 1945-2328). 59 AAS 61 (1969) 601-603. 60 AAS 61 (1969) 614-643. Az egyes részletekre hozott újabb irányelveket lásd SC Cler, Directorium, Peregrinas in terra (1969. IV 29. AAS 61,1969, 361-384), SC Ep, Deer., Apostolatus maris (1977. IX. 24: AAS 69,1977, 737-746), Com Migr, Litt. Circ. 1978. V. 26 (AAS 70,1978, 357-378), Com Migr, Instr. Part., 1978. V 26. (Leges V, 7448-7466). IOANNES PAULUS II, Litt. Apóst. Stella Maris (1997.1. 31: AAS 89,1997,209- 216). Vö. DE PAOLIS, V, De cura pastorali migratorum, in Per 70,1981,141-176; UA., Die Seelsorge für die Menschen unterwegs nach dem Motu proprio „Pastoralis migratorum cura", Roma 1981; LEDERHILGER, S., Seelsorge am Menschen unterwegs, in Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Hrsg. LISTL, J. - SCHMITZ, H. 2Regensburg, 1999, 545-548. m AAS 78 (1986) 481-486. 41
