Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
hogy a püspöki kollegialitás elvét érvényesíteni kell a szövegben4. Többen javasolták a szubszidiaritás gondolatának erőteljesebb érvényesítését is5. Ezeknek az alapelveknek az összefüggésében merült fel annak vizsgálata, hogy milyen részük lehet a püspököknek az egyetemes Egyház vezetésében6. Ugyancsak felszólalások tárgyát képezte a Római Kúria reformja7, a megyés püspökök szerepe és a pápai fenntartások (reservationes) csökkentése8, a koadjutorok és segédpüspökök szerepköre9, a püspöki konferenciák feladata és szükségessége10, az egyházmegyék és egyháztartományok kívánatos mérete és körülhatárolása11, valamint a személyi alapon szervezett részegyházak kérdése is12. A már említett koordináló bizottság 1964. január 23-án olyan tartalmú levelet intézett a püspökökről és az egyházmegyék vezetéséről szóló szövegtervezetet előkészítő bizottsághoz, amely közli, hogy a lelkipásztorkodásról szóló másik tervezet ide tartozó szabályait és alapvető megállapításait ebbe a másik okmányba kell beledolgozni. így a lelkipásztorkodásról szóló külön okmány tervét törölték a készülő zsinati dokumentumok sorából13. A zsinati határozat így átdolgozott, újabb szövegét a zsinat 2. ülésszakán, 1964. szeptember 18-a és 22-e között bocsátották vitára. Ezt megelőzően jutott a szöveget előkészítő bizottság arra a döntésre, hogy a dokumentum címeként a korábbi tervezetben szereplő „A püspökök és az egyházmegyék vezetése" formula helyett „A püspökök lelkipásztori feladata az Egyházban" címet javasolja a zsinatnak14. Az okmányról szóló végszavazásra 1965. október 28-án került sor, az okmányt 2319 „igen" és 2 „nem" szavazattal fogadták el15. A hivatalos latin szöveg 1966-ban került kihirdetésre az Acta Apostolicae Sedis-ben, a Szentszék hivatalos közlönyében16. II. A HATÁROZAT SZERKEZETE, ÉS FŐ TANÍTÁSAI A Christus Dominus kezdetű zsinati határozat a Decretum hivatalos műfajmegjelölést viseli. A II. Vatikáni Zsinat nyelvezetében nem könnyű ennek a műfajnak a pontos jelentését meghatározni, hiszen a zsinati szóhasználat nem mindig esik egybe az egyházi törvények szakkifejezéseinek használati rendjével. Mindenesetre a dokumentum tar4 MÖRSDORF, K., Decretum de Pastorali Episcoporum Munere in Ecclesia. Dekret iiber die Hirtenaufgabe der Bischöfe in der Kirche, Einleitung und Kommentár, in Lexikon füt Theologie und Kirche. Das Zweite Vatika- nische Konzil. Dokumente und Kommentáré, II, Freiburg, 1967,130-131. 5 Uo 131. Vö. ERDŐ, E - GARCÍA MARTÍN, J., La missione come principio organizzativo della Chiesa. Un aspetto particolare: la missione dei presbiteri e dei vescovi, in Periodica 84 (1995) 427, 432-433,451-453; ERDŐ E, Az egyházjog teológiája intézménytörténeti megközelítésben, Budapest, 1995,159-171. 6 MÖRSDORF, Decretum de Pastorali Episcoporum munere in Ecclesia 131-132. 7 Uo. 132-133. s Uo. 133-134. 9 Uo. 134-136. 10 Uo. 136-137. 11 Uo. 137-138. 12 Uo. 138. 13 Vő. pi. Vaticanum secundum. Band Ul/2: Die dritte Konzilsperiode 333. H Vö. pi. Vaticanum secundum. Band 111/2: Die dritte Konzilsperiode 335. 15 FREITAG, ]., Christus Dominus, in Lexikon für Theologie und Kirche, II, 3Freiburg, 1994,1177. 16 AAS 58 (1966) 673-696. 30
