Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A halálra való felkészülés a XII-XIII. század egyházfegyelmi rendelkezéseinek tükrében
Teológia 2002. 3-4. szám SZUROMI SZABOLCS ANZELM O. PRAEM. A halálra való felkészülés a XII-XIII. század egyházfegyelmi rendelkezéseinek tükrében A halálban lezárul az ember lehetősége, hogy maga érdemszerző cselekedeteket hajthasson végre. Ha evilági életében, amely a próbatétel állapota, Isten tanításának megfelelve élt a Katolikus Egyházban, akkor a különítéleten túljutva saját testével az örök életre támad fel, amint ezt IX. Leó pápa (1049-1054) 1053. április 13-ról datálódó hitvallása rögzíti.1 Az ember azonban tökéletlen mivoltából következően élete folyamán hibákat követ el, amelyek, mint „aktuális bűnök" rombolják az Istennel való kiegyensúlyozott kapcsolatát. Az ilyen bűnöktől a bűnbánat és a bűnbocsánat szentségének révén szabadul meg.2 Fontos tehát, hogy a hívő az Egyház közösségében, az Istennel való kapcsolatát rendezve, és a végső útra megerősítve érkezzen el a halál pillanatához. Az érett középkorban, ha valaki nem erőszakos halál áldozataként hunyt el, akkor otthonában készült fel a halálra.3 A felkészülés a személyes bűnöktől való megszabadulást, azaz a szentgyónás elvégzését; Istennel kiengesztelődve az Eucharisztia vételét; végül pedig a betegek megerősítésére szolgáló megszentelt olajjal való megkenést jelenti.4 Itt utalhatunk az 1227-es Treveri Zsinatra, amely külön rendelkezett a szent útravaló illő kiszolgáltatásáról.5 1 Credo sanctam, catholicam et apostolicam, unam esse uernam Ecclesiam, in qua unus datur baptismus et uera omnium remissio peccatorum. Credo etiam ueram resurrectionem eiusdem carnis, quam nunc gesto, et uitam aeternam. DENZINGER, H.-BANNWART, C, Enchiridion Symbolorum Definitionum et Declarationum de Rebus Fidei et Morum, Friburgi-Brisgoviae 1928. 347. 2 Itt III. Ince pápa (1198-1216) 1201-ből származó Maiores Ecclesiae causas kezdetű levelének megfogalmazását követjük: (...) Dicimus distinguendum, quod peccatum est duplex: originale scilicet et actuale: originale, quod absque consensu contrahitur, et acctuale, quod committitur cum consensu. Originale igitur, quod sine consensu contrahitur, sine consensu per uim remittitur sacramenti; actuale uero, quod cum consensu contrahitur, sine consensu minime relaxatur (...) Poena originalis peccati est carentia uisio- nis Dei, actualis uero poena peccati est gehennae perpetuae cruciatus (...) DENZINGER, H.-BANNWART, C., Enchiridion Symbolorum, 410. Ezt a szövegrészletet megtaláljuk a Decretales Gregorii-ben, vö. X 3.42. 3. 3 ARIÉS, E, Gyermek, család, halál (Társadalomtudományi Könyvtár), Budapest 1987. 359. ARIES, E, „La mórt inversée" in Archives européennesde sociologie 8 (1967) 169-195. 4 Vö. FEVRIER, A., „La mórt chrétienne" in Segni e riti nella chiesa altomedievale occidentale (Settimane di studio del centro italiano di studi sull'alto medioevo 33), Spoleto 1987. 881-952. 5 LE BRAS, G., Le Istituzioni ecclesiastiche della cristianita medievale (Storia della Chiesa XII/1), Torino 1973. 185. 223
