Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Máté Zsuzsanna: Sík Sándor vallásos témájú drámaírói művészetéről
ságát és bizalmát élvező szép, erős és bátor ifjú, sem a boldog leendő férj, hanem egy megcsúnyult, szegény, haldokló, de Istenének mindent odaadó koldus, akkor és ezáltal oldódik fel földi boldogtalansága. E belső konfliktussorozat modernsége mellett hasonlóan egy másik modern vonása a darabnak a látszólagos cselekménytelenség, a lényegi történések áthelyeződése a külvilágból a bensőbe. Megjegyzem, a korabeli kritikák ezt az újító törekvést a drámai akció szegénységének vélték.10 A misztérium kompozíciója a belső konfliktusok fokozására épít. A cselekménytelen történet akár egy mondatban is összefoglalható: Alexius, akit egyaránt szeretnek gazdag szülei, valamint a császár és annak leánya és kik minden földi jóval elhalmoznák őt; a nászéj égő fáklyái között hagyja mennyasszonyát, mivel egy misztikus égi szózat hívja, majd bolyongásai után, megváltozva, megcsúnyulva, senki által föl nem ismerve koldusként tér vissza a szülői házba és csak halálakor ismerik fel szerettei. Istene kedvéért elhagyta a szülői, a hitvesi és a világi boldogságot, mégis haláláig azok állandó kísértésétől szenvedett és ez a belső, csendes, lírai szenvedés, Istenéhez való hűség avatta csodatévő szentté: „Boldog férfiú, aki el nem csábult A tündér világ tüzes telijétül. Háromszor boldog, aki el nem kábult Forgatag lelke sodró erejétül. Százszor boldog, aki megtagadta Az istenadta jót az Istenért. Es százegyszer, aki odaadta, Istennek adta édes mindenét." A cselekménytelen misztérium konfliktusainak tere Alexius lelkivilága, megvívott küzdelmeinek színtere a gondolatiság, a belső képzeletvilág, s ezek fokozására épül egyrészt a darab kompozíciós erővonala. Másrészt a paradoxonok sorozatára, melynek végső feloldása a darab végén történik meg: életében boldogtalanságot okozott szeretteinek akaratán kívül, de megdicsőült halálával boldoggá tette őket. (Ugyanakkor egy másik rejtett ellentét, hogy a 'szeretet erejével' hét éven keresztül segítette és gyógyította az idegeneket.) E paradoxon nem teszi átjárhatóvá a kétvilágot, az emberit és az isteni törvények szerinti életet, tudniillik, ha Alexius elfogadja a földi világ kínálta életet, akkor önmagát tagadja meg, önmagát teszi végérvényesen boldogtalanná, ha követi az isteni hívó szót, akkor családjának okoz szenvedést, ahogy ezt láthatjuk is a darabban. E paradoxont csak a hős halála oldhatja fel a darab végén, és az isteni kegyelem révén szentté válásával családjának szenvedése is mintegy értelmet nyer, s ez a felismerés teszi őket boldoggá szerettük halálának ellenére. Az első felvonás Bizánc mellett, a császár főemberének, Alexius apjának, Eufemianus- nak a vadaskertjében történik. A császár és az apa beszélgetéséből megtudjuk Alexiusról, hogy „O más, mint mi vagyunk. / Az emberek közt nincsen öröme, / a csenddel és magánnyal társalog legörömestebb". Személye iránti érdeklődésünket csak tovább fokozza a császár 10 Vö.: LENDVAI ISTVÁN: Egy magyar misztériumról. Új nemzedék, 1919. márciusi szám, 14-15. o.; TARCZAI GYÖRGY: Sík Sándor: Alexius. Katolikus Szemle, 1919. 280-282. o.; HARSÁNYI KÁLMÁN: Alexius. Elet, 1919. január 5. szám 17. o. 187
