Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)

2002 / 3-4. szám - Laurinyecz Mihály: A vértanúság és a keresztség kapcsolata

kísértések és nehézségek mellett el kell viselnie, hanem Isten utolsó kegyelmi adománya. Logikus, ha Origenész a békeidőt az Egyház életében az ördög irigységére vezeti vissza, aki a keresztényeket meg akarja fosztani a tökéletes bűntől való szabadulástól44. Nem derülhet persze ki, hogy itt Origenész személyes vértanúságvágya van a háttérben, nem pedig a közösség szélesebb körének a véleménye45. Végül még a szír területről egy szó, a Didaskaliából: „Aki vértanúsággal távozik az Úr nevéért ebből a világból - boldog lélek az. A testvérek ugyanis, akik vértanúságban távoztak ebből a világból, azok bűnei be vannak fedve"46.

A közbenjáró imádság természetesen hatékony dolog a bűnbocsánatra. Ha a vértanúság bűnbocsátó mivolta csupán azokra a keresztényekre vonatkozott volna, akik meghaltak, nem lett volna akkora irányában az érdeklődés. Jóval többen buktak el az üldöztetések közepette, tagadták meg hitüket, mint akik hűségesek maradtak. Ezek számára jelentőssé vált a vértanúk közbenjáró imádsága. De mi az a háttér, amely a vértanúk kegyelmi hatásának kiterjedését biztosítja47? A kiindulási pont az az alapos megfontolás volt, hogy minden ember a közös sors által össze van kapcsolva reményük tekintetében az örök üdvösségben és a bűntől való veszélyeztetettségük által. Ebből a kettős kapocsból ered az egymás iránti felelősség, gondoskodás mindenkiről, a lehetőség, hogy mindenki megtérhet bűnéből, megállhat a kísértésekben és megmenekülhet.

44 In Num. hóm. 10,2 Vő. VÖLKER, W., Das Wolkommenheitsideal dér Origenes, 176. köv.

45 Cyprianus életének, a Vita Cypriani-nak a szerzője is megjegyzi, hogy szomorú volt, mert nem találtatott méltónak a vértanúságra Vö. Pontius, Vita S. Cypriani 19.

46 5,9,6.

47 KIRSCH, J. P. Gemeinschaft dér Heiligen, 37/101. JOHANNSON, N., Parakletoi. Vorstellungen von Fürspre- chern für die Menschen vor Gott in dér alttestamentlichen Religion, im Spatjudentum und Urchristentum (Lund, 1944).

181