Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Laurinyecz Mihály: A vértanúság és a keresztség kapcsolata
Cyprianus úgy véli, hogy a halálveszélyben lebegő lapsiknak, akik a hitvallók ajánlólevelét fel tudják mutatni, az Egyházba való felvételük igazolható. Mindenki más ki van zárva. A leggazdagabban kidolgozott vértanúteológiát mindenekelőtt az alexandriai egyház első tanítói, Kelemen és Origenész adták. Kelemen a vértanúsággal a Stromata 4. könyvében foglalkozik, kétségtelenül gyakran elrejtetten, számos mellékes gondolattal és elkalandozással tűzdelve, ahogy a „szőnyegművészetnek" megfelel26. Az elejére állítja a vértanúságra való készség legtisztább motívumát, mit később még többször megcsendít: a Krisztus iránti szeretetet27. „Ezért nevezzük a vértanúságot beteljesedésnek, nem azért, mert az ember életének végét találta abban... hanem mert tökéletes szere- tetét mutatta meg általa"28. A vértanúság, mint a szeretet teljessége a legfőbb alap, amiért Kelemen az igazi gnosztikus leírásban oly részletesen szól róla. A továbbiakban azon fáradozik, hogy az igaz, keresztény vértanú felfogását a filozófia fényében megfogalmazza, amiben összehasonlítja a vértanúságot az általa oly csodált sztoikus magatartással29. A vértanúság leírása, mint a bűnbocsánat eszköze Kelemennél azután He- rakleon tanításának ismétlésével kezdődik, a valentiniánus iskola tekintélyes képviselőjével, aki megjegyzi, hogy a Krisztus megvallása magatartással és szóval kell, hogy történjék. Ez utóbbi önmagában kevés, hiszen a szóval történő megvallás lehet tettetett is. Aki Krisztust szavaival megvallja, az képes arra, hogy tetteivel megtagadja30. A vértanúságra Kelemen nem akarja ezt a különbségtételt érvényesíteni. Aki bíróság előtt áll a hite miatt, és nem hagyja magát eltávolítani a kín és a halál által, bizonyítékát adta, hogy komoly hite van; eloszlat egy csapással minden szenvedélyt, amik a testi kívánságok által támadtak. Van egy olyan bűnbánat az élet végén, ami mindent egy tettben összefoglal, és a korábban történteket megszüntet31. Kelemen úgy értékeli a vértanúságot, mint a „nyugalommal összekapcsolt bűntől való tisztulást"32. Mint bizonyítékot idézi Hermászt, aki informátorai között fontos szerepet játszik. „Megmenekültök a vadállatok torkától, ha szívetek tiszta és szeplőtlen lesz"33. Természetesen Kelemen nem vonja kétségbe, ha a vértanúságban tett tanúságtétel a korábbi tetteknek megfelelő. A vértanú halálszenvedése mások számára is gyümölcsöző kell, hogy le- ' gyen, ez véleményének fontos kitétele34 35. A későbbiekben össze kellett kapcsolnia gondolatmenetét Bazilidész tanításával, aki megjegyezte, hogy a vértanúság mindig büntetés a bűnökért, a megvalósultakért és a szándékoltakért, melyek megvalósulását a gondviselés megakadályozta. Maga a gyermek, aki még szabad a személyes bűnöktől, alá van vetve a büntetésnek, mivel a bűnös hajlamot magában hordja, vagy ahogy Kelemen Bazilidész véleményét megvilágítja, 26 Strom. 4,2,4,1. 27 Uo. 4,4,14,1; 4,6,29,4; 4,11,80,1; különösen pedig: 4,14,96,1 köv. 28 Uo. 4,4,14,3. 29 Uo. 4,5,19,1 vö.uo. 4,5,23,1. 30 Uo. 4,9,71,1 köv; 4,9,72,1. 31 Uo. 4,9,73,2 köv. 32 Uo. 4,9,74,3. 33 Uo. 4,9,74,4; vö. Hermász, Vis. 4,2,5. 34 Strom. 4,9,75,2 köv. 35 Uo. 4,12,81,1-83,2. 179
