Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Vocabularium eucharisticum az évközi idő könyörgéseiben
réséért már a felajánlási könyörgésekben79 is, de főként az áldozási után imádkozunk. Az évközi idő könyörgéseiben ugyan nem, de egyéb könyörgésekben gyakran visszatérő formulák: huius virtute sacrificii, per huius sacrificii virtutem, amelyek arra utalnak, hogy a bemutatott szentáldozat erejében bizakodva akarjuk elnyerni Isten kegyelmét. Többes számban (sacrificia) a szó nem kifejezetten a szentmiseáldozatot, hanem inkább a felajánlott áldozati adományokat jelenti80, vagyis a kenyeret és a bort, anélkül, hogy ezeket teológiai értelemben vett valóságos áldozati adománynak tekintenénk. A Római kánonban81 a „Te igitur" kezdetű imádságban is ezt látjuk, amikor azért imádkozunk, hogy az Atya áldja meg „ezeket az adományokat és ajándékokat, ezt a szent és tiszta82 áldozatot".83 Még akkor is állíthatjuk ezt, ha a szövegben szent és tiszta áldozati adományokról van szó, hiszen ezek a szavak a konszekráció előtt csak az adományokra vonatkozhatnak, amelyeket a tulajdonképpeni áldozat jelenvalóvá tétele érdekében felajánlunk. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy a sacrificia milyen értelemben szerepel a felajánlási könyörgésekben.84 Az általunk elemezett szövegekben, a 32. vasárnapi super oblata szövegében a sacrificia egyértelműen az adományokat jelenti, a 27. vasárnapi szövegben „a rendelésed szerint bemutatott áldozat" kifejezés általános értelemben jelenti az Eucharisztia megünneplését. Nyilvánvaló, hogy ennek van áldozati jellege, de a szöveg önmagában csak indirekt módon utal a szentmise áldozat jellegére. Az évközi idő könyörgéseiben öt alkalommal találkozunk vele, kétszer egyes számban, háromszor többes számban. Mind az öt a felajánló könyörgésben található. Mindegyik előfordulás jellegzetes és tanulságos a szentmise áldozat jellege szempontjából: 1) 12. évk. vas.: ... sacrificium placationis et laudis... A szentmise áldozat kettős céljára utal ez a kifejezés: az engesztelő és dicsérő jellegre. A zsidókhoz írt levél teológiájával összhangban (Zsid 13,11; 13,15) Jézus „engesztelő és dicsérő áldozatát" ajánljunk fel a szentmisében Isten dicsőségére és bűneink bocsánatára. Teljes összhangban van ez a tridentinum tanításával, amely a szentmise áldozat jellegéről tanítva (1562, XXII. sess.) kijelenti, hogy a szentmisének „engesztelő" értéke is van (DS 1753). 2) 16. évk. vas.: ... accipe sacrificium a devotis tibi famulis... A Sacramentarium Veronense-ből való (n. 1188) ez a könyörgés, amely Krisztus és az Egyház áldozatát üdvtörténeti összefüggésben állítja elénk. A könyörgés teljes szövege beszél az ószövetségi áldozatok elégtelenségéről, Krisztus áldozatának tö79 Vö. évk. idő 12,16,27, 31,32, super oblata. 80 Egy kivétel van, ahol a sacrificia áldozatot jelent: Praef. pasch. V,409: „Qui oblatione corporis sui.antqua sacrificia in crucis veritate perfecit". 81 Latinul: uti accepta habeas et benedicas haec dona, haec munera, haec sancta sacrificia illibata... qae tibi offerrimus. 82 Vő. MOHRMANN, C, Illibatus, in B. Botte-C.Mohrmann, L'Ordinaire de la messe. Paris 1953, 115; ugyanitt találkozunk ezzel a fordítással: ,,d'accepter et de bénir ces dons, ces presents, ces offrandes saintes et sans tache". 83 Vö. PETERSON, E., Dona, munera, sacrificia, in EL 46 (1932) 75-77, aki a három szót csak szóhalmozás szerű felsorolásnak tekinti. 84 JUNGMANN, A., Missarum Solemnia, im., 184; mellett lásd DUMAS, A., Pour mieux comprendre, 198. oldal: „Au pluriel, le mot sacrificia désigne les dons portés á Tautel en vue de sacrifice". 156
