Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)

2002 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Pászka, a régi és az új exodus ünnepe

végén mint Messiás cselekszik, megköti az új szövetséget Isten és ember között. Keresztelő János és Jézus kultuszteremtő szimbolikus cselekedetei eszkatológikus szakramen- tumok, a végidőbeli ítélet előzményei.143 Ahogy Keresztelő János az evangélium kezdetén a megkeresztelés bűnbocsátó hatalmát hirdeti meg (Mk 1,4), úgy Jézus egy eszkatológikus lakomáról beszél az utolsó vacsorán (Mk 14,25). Ahogy a bűnök bocsánatára történő keresztelés ellentétben áll a templomkultusszal, úgy az utolsó vacsora is az áldozati kultuszt helyettesíti.

Jézus nem új rítust teremt, hanem az egyszerű pászkavacsorát felhasználja Isten és az ember közti új szövetség alapítására. A pászka ünnepét, amely az egyiptomi fogságból való szabadulást hirdette, felváltotta az új exodus gondolata, Jézus, a Messiás, halála által végső szabadulást hoz.

Befejezés

Jézus korában a zsidóság egy eljövendő, földi uralkodó Messiást várt, aki mint háborús hős megszabadítja őket a római elnyomás alól. Ezzel szemben megjelent Jézus, az apokaliptikus gondolkodás Messiásaként. Jóllehet nemzeti orientáltsággal lépett fel, de emberfeletti, földöntúli alakként azonosítva magát az Emberfiával, transzcendentális vonásokat hordozva, univerzális tettet vitt véghez: új szövetséget kötött Isten nevében, és halála által nemcsak Izrael számára, hanem minden nép számára elhozta a megváltást, a bűnök bocsánatát, az új exodust.144

143 Lásd: THEIREN, Gerd; MERZ, Annette, Der historische Jesus, 384.

144 Vö.: JEREMIÁS, Joachim, Neutestamentliche Theologie. I. Teil: Die Verkündigung Jesu, 258.