Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Pászka, a régi és az új exodus ünnepe
ben érthető, Isten uralmának eljövetelében. A végidő nem az idők végét jelentette, hanem az idők utolsó történelmen belüli fázisát, az eljövendő világ előtt.115 A Messiásba vetett hit szerint Isten a jövőben Felkentje (xprcrtó<;) által egy szabad, békés uralmat teremt. Ez az uralom és a Felkent, Krisztus, jelentik a Messiás-hit tartalmát.116 Az Isten Országa kezdetéhez egy politikai és egy nemzeti szabadítás szükséges. Ehhez egy királyra van szükség, aki maga JHWH, kinek országának fővárosa, Jeruzsálem, a népek centruma lesz. Ez az ország egy új szövetség által fog fennállni, a béke fejedelme uralkodik majd benne, aki Dávid nemzetségéből származik, és Messiásnak, Isten Felkentjének nevezik.117 A megígért Messiás mint dávidi sarj, pásztor, béke fejedelme, papi Messiás jelenik majd meg.118 A messianizmus gondolata szorosan összefügg az apokaliptikával.119 Az apokalip- tika szerint a Messiás eljövetelére nem lehet felkészülni, a jövetelére a legnagyobb katasztrófa idején van rá a legjobb esély.120 A zsidó apokaliptika szerint a messiási uralom kezdetekor az igazak ünnepi lakomán vesznek részt121 (cith. Hen. 62,13.14). Erre utal Márknál a Kokkoi (Mk 14,23) kifejezés, arról a sokaságról szól, akikkel a Messiás új asztalközösséget alapít.122 Az apokaliptika szerint a Messiás azonos az Emberfiával, akit kiválasztottnak is neveznek (vö.: cith. Hen. 45,3-4). Jóllehet a két kifejezésnek nincs közös eredete - hiszen a Messiás eredetileg egy történelmi, földi felkent király; az Emberfia (Dán 7,13-15) kezdettől fogva egy praeexistenz égi lény, aki a felhőkből, az égből érkezik -, de a Messiás elképzelést idővel, túlnőve a történelmi kereten, ideális, emberfeletti vonásokkal ruházták fel. Ez a korai zsidóság apokaliptikus irataiban odáig fejlődött, hogy azonosnak tekintették a Messiás és az Emberfia alakjait.123 A rabbinikus gondolkodásban nem is annyira a Messiás, mint inkább a messiási uralom áll a középpontban. Gondolkodásuk alapját a Tóra képezte; számukra a Templom és az áldozati kultusz jelentette a bűnbocsánat egyetlen Istentől adott lehetőségét. A rabbinikus zsidóságban az Isten Országát a Messiás uralja, kinek eljöttét próféta jelzi; így jelenik meg Illés, mint előfutár. Isten Országa megszabadítást eredményez az ellenség kezéből, azaz politikai függetlenséget és autonómiát teremt.124 A qumráni közösség külön elképzeléssel rendelkezett, akik egy prófétát és két Messiást vártak.125 115 Lásd: VOLKEN, Laurenz, Jesus der Jude und dasjüdische im Christentum, 106. 116 Lásd: VOLKEN, Laurenz, Jesus der Jude und dasjüdische im Christentum, 107. 117 Lásd: VOLKEN, Laurenz, Jesus der Jude und dasjüdische im Christentum, 107-110. 118 Lásd: VOLKEN, Laurenz, Jesus der Jude und dasjüdische im Christentum, 108-111. 119 Az apokaliptika irodalmi műfaj, ami Kr. e. 200-Kr. u. 150-ig keletkezett műveket foglalja magába. Lásd: VOLKEN, Laurenz, Jesus der Jude und das jüdische im Christentum, 113. 120 Lásd: VOLKEN, Laurenz, Jesus der Jude und das jüdische im Christentum, 115. 121 Lásd: TARJÁNYI, Béla, Biblikus teológiai tanulmányok, (Biblikus írások 3), Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1998, 51. 122 Lásd: STUHLMACHER, Peter, Jesus von Nazareth - Christus des Claubens, 76. 123 Lásd: VOLKEN, Laurenz, Jesus der Jude und dasjüdische im Christentum, 115-116. 124 Lásd: VOLKEN, Laurenz, Jesus der Jude und das jüdische im Christentum, 118-124. 125 Részletesen lásd: VOLKEN, Laurenz, Jesus der Jude und dasjüdische im Christentum, 125-128. 117
