Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Cusanus, az egység filozófusa
is értékeli. E munka az Egyház egységének nagy művét szorgalmazza, de anélkül, hogy a külső intézményes egység kedvéért feláldozná az Egyház belső, tanbeli egységét. Középkori elődeihez viszonyítva sajátosan új vonás Cusanus e művében ama mély meggyőződés, hogy az egyházak és vallások közti egység csak a kölcsönös és békés megegyezés (vagyis nem valamiféle erőszakos ráhatás) útján jöhet létre. Ezért mondják a jeles bíborosról későbbi értelmezői, ha egy évszázaddal később él, tán elkerülhető lett volna a reformáció. Nicolaus Cusanus bíboros egységfilozófiáját hatszáz évvel születése után a harmadik évezred kezdetén is feltétlenül értékelni kell. A középkori újplatonikus szerzők (Sco- tus Eriugena, Dionysius Areopagita, Raymundus Lullus, Meister Echart) hatása alatt áll, de már a reneszánsz szelleme járja át gondolkodását. Rámutat arra, hogy a megismerésben az értelem egységre törekszik az ismeret tárgyával, de megismerése sohasem egészen befejezett. Értelmünk egységbe fogja a világot tudatunkban, de megismerésünk „kinnlevősége" mégis folyvást tudatlanságot hordoz. Az értelem nem állhat meg a részleges ismeretnél, hanem a transzcendens „egy" horizontjában kell hogy szemlélje a dolgokat. A világot nagy egységben és összhangban értelmezi, de világszemlélete feltételezi a teremtés teológiai előfeltevését. Isten és a világ viszonyában tekint az emberre, akinek nagyságát Krisztusban szemléli, és így az ember méltóságáról vallott reneszánsz felfogást33 krisztológiai összefüggésben nézi. Cusanus „egység és összhang" filozófiája a német filozófia kialakulására nagy hatással volt, amint ez Leibniz, Schelling és Hegel rendszerében nyomon követhető. A keresztény bölcselet számára maradandó érték- rendszerében az, hogy az értelmi tudás nála mindig a hívő tudással párosul, és így a cusanusi filozófia szerves egységet alkot a keresztény teológiával. Irodalom BOLBERITZ, R, Philosophischer Gottesbegriff bei Nikolaus Cusanus, Erfurter Theologische Schriften, St. Bcnno, Leipzig, 1989. DANGELMAYR, S., Gotteserkenntnis und Gottesbegriff in dér philosophischen Schriften des Nikolaus von Kues, Meisenheim, 1969. Dionysios Areopagita Ps., Die Hierarchen der Engel und Kirche, München, 1955. EILPERT, P, Das Problem der Coincidentia oppositorum in der Philosophic des Nicolaus von Cues, in: Koch ]., Humanismus, Mystik und Kunst, Köln, 1953, pp. 39-55. HIRSCHBERGER }., Das Platonbild bei N. Cusanus, in: Nicolo Cusano, agli inizi del mondo moderno, Firenze, 1964. pp. 113-135. HOMMES,}., Die philosophische Grundlehren des N. Cusanus über Gott und das Verháltnis Gottes zur Welt, München, 1926. JACOBI, K., Die Methode der cusanishen Philosophie, (Symposion), Freiburg/München, 1969. NICOLAUS VON KUES, Philosophische-theologische Schriften, Studien und Jubiláumsaus- gabe, hrg. von Leo Gabriel, lat-dt. 3 Bde, Wien, 1964. ff. NICOLAUS VON KUES, Werke, Neuausgabe des Strassburger Drucks von 1488. 2 Bde, hrg. von E Wilpert, Berlin/Wien, 1967. ZELLINGER, E., Cusanus Konkordanz. Unter Zugrundelegung der philosophischen und der bedeutendsten theologischen Werke, München, 1960. 33 Vö. PICO DELLA MIRANDOLA: De dignitate hominis
