Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Zsuppán Monika: Pászka, a régi és az új exodus ünnepe
tek meg Izrael és Júda királyainak uralkodása alatt.19 A Deuteronomium eredetisége abban állott, hogy mindenki magára vonatkoztatta lelki értelemben a kivonulást, mintha <5 maga vonult volna ki Egyiptomból. Ezáltal kialakult egy hívő öntudat, ami tartást eredményezett a zsidóknak, az ősök tartását, ahogy a Haggada szövegéből kiderül ez az összetartozás-tudat, a mi-tudatnak20 a fejlődése alakult ki, miszerint nemcsak az elődöket szabadította meg Jahve, hanem „minket is".21 Az első történelmi okmányként tehát Jozija király uralkodása alatt emlékeznek meg a pászkáról ily módon (2 Kir 23,21-23), a két ősi ünnep - a pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepe - összekapcsolódott (2 Krón 30,1-27). Az új kenyér, az új élet kezdetét, az ősi földműves ünnepeket ily módon historizálták, összekapcsolták az Exodus eseményével, amikor is Izrael számára egy új élet kezdődött. A mazzoth ünnep zarándokünnep volt, azaz szentélyhez kötött, a pászka családi ünnep. A Deuteronomium újdonságának köszönhetően egybekapcsolták a két ünnepet és a peszach válik zarándokünneppé és a mazzoth szilárd dátumot kap, a pászkához igazítják.22 Ez a kultuszcentralizációnak23 volt köszönhető, hiszen újra zarándokünneppé vált a peszach, mint a kezdeti időkben (lásd: Ex 12,21ff; Deut 16,5).24 A fogság utáni időben a pászkát a deuteronomikus és a papi törvényeket összekapcsolva tartották meg, az állatot a jeruzsálemi Templomban feláldozták, a papok az állat vérét csészébe gyűjtötték, és az égőáldozati oltár lábához öntötték,25 ezzel egy bűnrítust is hozzákapcsoltak az ünnephez (Ez 45, 18-20).26 A bárányt aztán családi körben elfogyasztották, és megtartották a lakomát. 19 Meg kell azonban jegyezni, hogy semmi eredetit nem tartalmaz, ami Jozija király idejére utalna, inkább a krónikás idő szokásait tartalmazza, a Krónikás is azt tartja ugyanis újdonságnak (v.ö. 2 Krón 35,18). Lásd: De VAUX, Roland, Das Alte Testament und seine Lebensordnung II., 343. Tudvalevő, hogy a Krónikás történetírás csak írott forrásból merített, elbeszélésanyagát a Bírák, Sámuel 1-2, Királyok 1-2 könyvéből vette, ám a történeti hagyományt a legkisebb részletekig átformálta. Megállapítható benne egy deuteronomista redakció, ami a fogságra vezethető vissza, mely a történeti anyag tervszerű elrendezését és összefüggését megadta. Lásd: ROZSA, Huba, Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe, Szent István Társulat, Budapest, 1986, 67 ff. 20 „Wir sind nicht alléin, wir sind die Generation, die aus Agypten gezogen ist, und allé Wunder einer Volksbefreiung erlebt hat, dérén Sinn Demut vor dem Gáttlichen und Verheifiung einer Aufgabe war. Wir habén allé Lasten einer Knechtschaft getragen, zu Gott geschrieen, und das Rátsel dér Erhöhung an uns erfahren. Wir sind dér zietliche Knotenpunkt einer bewegten Seite, die damals angeschlagen wurde, und in gleicher Schwingung forttön. Wir sehen von unserem Jetzt und Hier ab, um unser Einst und Überall zu finden.” THEIBERGER, Friedrich (Hrsg.), Jüdisches Fest, jüdischer Brauch. Ein Sammel- werk, Jüdischer Verlag, Königstein, 19792,198. 21 A pászkaünnep egyrészt individuális szinten, a személy részéről egy megtérés gondolatát hordozta, kollektív értelemben, a közösség részéről pedig a szövetség megújításának gondolatát. Lásd: MAER- TENS, Thierry, Heidnisch-jüdische Wurzel dér christlichen Feste, Matthias Grünewald Verlag, Mainz, 1965, 81 ff. 22 Lásd: VÁRNAGY, Antal, Liturgika. Szertartástan. Az egyház nyilvános istentisztelete. Lámpás Kiadó, Abaliget, 1999, 386. 23 A JHWH-nak szánt pászkabárány az egyedüli legitim kultikus helyen, csakis a jeruszálemi templomban áldozható fel. Lásd: BRAULIK, Georg, Pascha- von der alttestamentlichen Feier zum neutestamentlichen Fest, Bibéi und Kirche, Heft 1.1. Quartal 1981,159-165,159. 24 Lásd: De VAUX, Roland, Das Alté Testament und seine Lebensordnung 11., 342kk. és lásd: HAAG, Herbert, Vöm altén zum neuen Pascha, 75. 25 Lásd: KROLL, Gerhard, Jézus nyomában, Szent István Társulat, Budapest, 1980, 405. 26 Lásd: MAERTENS, Thierry, Heidnisch-jüdische Wurzel dér christlichen Feste, 86. 104
