Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Diósi Dávid: Az esszénus "keresztség" Qumránban
Heródes62 Jánost bilincsbe verette, és a Machaerus63 erődítménybe küldve lefejeztette,64 habár János65 igaz ember volt.66 János keresztelési munkája a Jordán keleti oldalán semmiképpen sem véletlenszerű, de sem gyakorlati, sem pedig sikerbeli okok nem késztették e hely kiválasztására. Ha gyakorlati előnyöket tartott volna szem előtt, mint pl. elegendő víz a keresztséghez, akkor természetesen keresztelhetett volna a Genezáreti tó partján is, vagy éppen egy közeli fürdőben is. Ha pedig a nagyobb hallgatóság lehetőségét kereste volna akkor édes mindegy lett volna, hogy a Jordán67 nyugati, vagy a keleti oldalán keresztel,68 hisz azt a helyet69 éppen egy kereskedelmi út szelte át.70 Sőt, ha a nyugati oldalon keresztelt volna, biztonságban lehetett volna Heródes haragjától is. A keresztelési hely kiválasztásának sokkal mélyebb, szimbolikus oka van. Úgy, miképpen egykor Józsue, Mózes utódja (Szám 27,15-25; MTörv 31,14.23), átvezette Izrael népét a Jordánon, keletről nyugatra, hogy eljusson az ígéret földjére, éppen úgy kellett a megkereszteltnek is átkelnie szimbolikus értelemben, vagyis a bűnbánat és a keresztség által a lelki életnek egy új dimenziójába.71 F) Egy felfogásbeli különbség is kimutatható Keresztelő János és az esszénusok között.72 János ezt mondta a megkeresztelkedni jövő farizeusoknak és szadduceusok- nak: „Viperák fajzata!... ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Abrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud Isten Abrahámnak fiakat támasztani" (Mt 3,7-9; vö. még Lk 3,7 kk.). János hangos szóval hirdeti, tanítja, hogy a kiválasztott néphez való testi hozzátartozás, vagyis az Abrahámtól való leszármazás önmagában véve nem elegendő az 62 Jézus rókának nevezi Heródest (vö. Lk 13,32, Lukács sajátja). A nép pedig, habár csak negyedes fejedelem (tetrárcha) volt, királynak nevezte (vö. Mk 6,14). 63 Strabo szerint (Geographia XVI,2,40) Kr. e. 64-ben Pompeius rombolta le. Plinius azonban (Nat. Hist. V,72) Jeruzsálem mellett a legfontosabb várként említi, de itt már a Heródes által újjáépített várról van szó. Az első zsidó felkeléskor hosszú ostromlás után lerombolják (Jos. Flav.: BJ VII,6,4,190 kk.). Az evangéliumokban nincs megnevezve a hely, ahol Jánost lefejezték, ezért csupán Jós. Flav. tollából tudjuk (Antiq. XVIII,116-119) a hely nevét, habár nehezen lehet elképzelni, hogy a születésnapi ütmepséget egy ennyire sötét várpalotában tartották volna meg. Josephus Flavius szerint azonban Heródes ezen a mogorva váron belül egy gyönyörű, pompás palotát is építtetett (BJ VII,6,2,175). A Machaerus fölött végzett ásatások során rátaláltak két étkezőteremre, amely alátámasztja az eEvangéliumban lejegyzetteket (pl. Mk 6,22-25), miszerint a zsidó szokásnak megfelelően a férfiak és a nők két külön helyiségben ünnepelték a király születésnapját (H. BURKHARDT [Hrsg.], Das große Bibellexikon, 905.). 64 Időpontja Kr. u 29-re tehető. 65 Mk 6,20 szerint Heródes tisztelte Jánost, de „lm beszélgetett vele, nagyon zavarba jött". 66 Ant. XVIII,116-119a 67 A Jordán nem volt hajózható, ezért kereskedelmi szempontból csak a szárazföldi utak jöhettek számításba. A Genezáreti tó jóllehet hajózható volt, de ez az áruszállításra nézve kis jelentőségű volt, ugyanis csak kis távolságok leküzdésére volt alkalmas (J. HABBE: Palestina zur Zeit ]esu, 48.). 68 AIV században a Jordán keleti oldalán a rabló beduinok egyre nagyobb veszélyt jelentettek a Keresztelő Szent János keresztelési helyéhez sereglő zarándokok számára. Ekkor helyezték át a zarándoklás célpontját a túloldalon fekvő nyugati oldalra (H. STEGEMANN: Die Essener, Qumran... 294.). 69 H. STEGEMANN: Die Essener, Qumran... 295. 70 Jn 1,28 szerint Keresztelő János Betániában keresztelt. E hely egészen pontos meghatározása ma már lehetetlen. De a név héber jelentéséből ítélve (forrás rejtek, forrást rejtő ház, hajónak vagy csónaknak a háza) a Jordánnak ezen oldalán egy rév lehetett, ahol az embereket átszállították a folyón. Ez talán éppen az intenzív kereskedelemmel volt összefüggésben. 71 Vö. H. STEGEMANN: Die Essener, Qumran... 296. 72 j. MAIER/K. SCHUBERT: Die Qumran-Essener, 113. 23
