Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelem patrisztikus gyökerei a 'Collectio Anselmi Lucensis'-ben

Az Órigenésztől* 42 származó kánonszöveg (VI. könyv 188)43 az Énekek énekéhez írt kommentárja44 prológusának egy rövid részlete (4, 34), amely minimális eltéréssel megfelel Rufinus fordításának45 kritikai kiadásával.46 A szöveg a kanonikus és az apokrif könyvek közötti különbségről beszél, így nem tekinthető a leglényegesebbnek a püspökökkel kapcsolatos kánonok között.

Az eddigiekben elemzett kánonoktól, véleményünk szerint, eredet szempontjából elkülöníthető két kánon: a Szent Jeromostól származó VI. könyv 136.,47 és az Euszebiusz- tól származó VI. könyv 174. kánonja. Ha összevetjük ezt a jeromosi kánont a Máté Evangélium kommentárjának kritikai szövegével,48 láthatjuk hogy az egy erősen szerkesztett

A 30. levélből: „...pro tua uerecundiá et ingenita industria consiliorum tuorum nos non tam iudices uoluisti quam participes inueniri, ut in tuis rebus gestis laudem tecum dum illas probamus

inueniremus et tuorum consiliorum bonorum coheredes quia et adfirmatores esse possemus

.....Quid

e

nim magis aut tam aptum aut in bello persecutionis tam necessarium quam debitam seueritatcm diuini uigoris tenere? quam qui remiserit instabili rerum cursu erret semper necesse est et huc adque illuc uariis et incertis negotiorum tempestatibus dissipetur et quasi extorto de manibus consiliorum gubernaculo nauem ecclesiasticae salutis inlidat in scopulos, ...antiqua haec apud nos seruitas, antiqua fides, disciplina ...quoniam nec tantas de nobis laudes apostolus protult dicendo ..." CSEL 549-550.

42 Vö. NAUTIN, R, Origene: sa vie et son oeuvre, Paris 1977. 435-441.

43 „Illud palam est multa vel ab apostolis vel ab evangelistis exempla esse prolata et Novo Testamento inserta, quae in his scripturis quas canonicas habemus nusquam legimus, in apocryphis tamen inveniuntur et evidenter ex ipsis ostenduntur assumpta. Sed nec sic quidem locus apocryphis dandus est, non enim tranferendi sunt termini aeterni quos statuerunt patres nostri. Potuit enim fieri, ut apostoli vel evangelistae sancto Spiritu repleti scirent, quid assumendum esse ex illis scripturis, quid vero refutandum, nobis autem non est absque periculo aliquid tale presumere, quibus non est tanta spiritus habundantia." THANER, E (ed.), Anselmi Collectio, 355.

44 Vö. TRIGG, J.W, Origen. The Bible and Philosophy in the Third-century Church, Southampton 1983. 201- 205.

43 Vö. BERARDINO, A. (ed.), The Golden Age, 250-251.

46 „Illud tamen palam est multa vel ab Apostolis vel ab evangelistis exempla esse prolata et Novo Testamento inserta, quae in his scripturis quas canonicas habemus numquam legimus, in apocryphis tamen inveniuntur et evidenter ex ipsis ostenduntur assumpta. Sed nec sic quidem locus apocryphis dandus est; Non enim transferendi sunt termini aeterni, quos statuerunt patres nostri. Potuit enim fieri ut Apostoli vel evangelistae, sancto Spiritu repleti, sciverint quid adsumendum esset ex illis scripturis, quid vero refutandum; nobis autem non est absque periculo aliquid tale praesumere, quibus non est tanta Spiritus abundantia." SC 375.170.

47 „Dominus noster Jesus Christus voluit non solum de alienigenis sed etiam de adulterinis commixtionibus nasci nobis magnum fiduciam prestans, ut qualicumque modo nascamur, tantum ut euius vestigia imitemur, ab ipsius corpore non separemur cuius per fidem membra effecti sumus. Et sicut ille verus est pontifex ex adulterinis nascens coniunctionibus, ita qualicumque ordine natus sit aliquis, tantum ut fidem perfactam habeat et quod fide tenet operibus impleat sitque litteratus et vir unius uxoris, nequaquam a sacerdotio repellitur. Judas enim patriarcha concubuit cum Thamar nuru sua, et ex illo coitu nati sunt Phares et Yara, inde postea Salmon qui fuit dux in deserto, inde Obeth indeque Booz, inde postea Ysai, qui fuit pater David. Ex illa aatem progenie origo ducitur Christi qui verus sacerdos est. Ideoque si filii eius sumus, quae ipse fecit imitari debemus." THANER, F. (ed.), Anselmi Collectio, 333.

48 „1. Liber generationes Iesu Christi. In Esia legimus: Generationem eius quis enarrabit? Non ergo putemus euangelium prophetae esse contrarium, ut quod ille impossibile dixit effactu, hic narrare incipiat, quia ibi de generatione diuinitatis, hic de incarnatione est dictum. A carnalibus autem coepit ut per hominem Deum discere incipiamus.

2. Filii Dauid filii Abraham. Ordo praeposterus sed necessarie commutatus. Si enim primum posuisset Abraham et postea Dauid, rursum ei repetendus fuerat Abraham ut generationesis series texeretur. Ideo autem ceteris praetermissis horum filium nuncupauit quia ad hos tantum est facta de Christo repromissio: ad Abraham: In Semine, inquit, tuo benedicentur omnes gentes, quod est Christus; ad Dauid: De fructu uentis tui ponam super sedem tuam.

90