Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében
Módszertani megállapításaiban J. Van Seters kitér a Pentateuchus-hagyomány első átfogó irodalmi megfogalmazásának - az általa Jahvistának nevezett - időbeli meghatározására is. A hagyományosan korai, az egyesített monarchia idejét, közelebbről Salamon korát célzó időmeghatározást kétségesnek tartja, mert az egész irodalmi összefüggés (tehát a Genezis elbeszélései is) nem Dávid és Salamon korának viszonyait, hanem a jóval későbbi kor igényeit tükrözi. Pontosabb meghatározást csak az Abrahám-hagyomány elemzésénél nyújt, és a fogság korára gondol58. Ez a késő keletkezés elve lehetetlenné teszi autentikus történeti emlékezés lehetőségét. J. Van Seters külön értekezésben foglalkozott A. Alt tézisével a pátriárkák „atyák istenének" vallásával. Elutasítja annak lehetőségét, hogy a Genezis elbeszéléseiből eljusállapításainak gyengéit. J. Van Seters kiemeli, hogy H. Gunkel szerint a monda egyik eleme a folkloriszti- kus poétikus forma, amelyet eredetibbnek tart a prózánál. A Genezis elbeszéléseiben található folklorisztikus jellegzetességek kimutatásában H. Gunkel gyakran hivatkozik A. Olrik epikus törvényeire, amelyek ösz- szefoglalják a népies elbeszélés általános jellegzetességeit. J. Van Seters szerint azonban A. Olrik törvényeiben megállapított karakterisztikumokból a Genezis elbeszéléseiben valójában csak nagyon kevés fordul elő, de az igazi problémát abban látja, hogy e törvények nem nyújtanak eligazítást a monda korának meghatározásához. A folklór feltehetően az írásbeliség előtt keletkezett, amikor a szájhagyomány volt a közlés eszköze, de nem szűnt meg az írásbeliség megjelenésével, hanem a kettő sokáig egymás mellett létezett. Ezért, ha egy elbeszélésben meg is állapíthatók a monda folklorisztikus formái, ez még nem jelenti azt, hogy valóban ősiek, az írásbeliség előtt keletkeztek. A monda természetének meghatározásánál nem segít a skandináv saga-ra való hivatkozás sem. A. folles az izlandi saga-val kapcsolatos kutatásai során megállapította: a monda igazi alapformája az izlandi saga, amelynek valamennyi lényeges eleme a száj- hagyományra megy vissza. Ezeknek a sagaknak három csoportját különbözteti meg, közülük a családi monda a legősibb és legeredetibb, a többieknek is alapformája. Olyan társadalmi környezetben keletkezett, amelynek alapegysége a család, s nagyobb átfogó szervezet, az állam még nem létezett. A. Jolles az izlandi saga-val foglalkozott, de kitért bibliai témákra is, amennyiben megállapította, hogy a Genezis pátriárkái mondái a családi mondák köréhez tartoznak. A Jolles megállapításai nagy hatással voltak többek között M. Noth, G. von Rád és C. Westermann munkásságára. J. Van Seters félrevezetőnek tartja, hogy a bibliai monda értelmezését összekapcsolták az izlandi saga A. Jolles szerinti magyarázatával, minthogy ez az izlandi saga jellegének helytelen magyarázata. Példaként említi ugyanis, hogy több tekintélyes kutató ezeket a saga-kat elsődlegesen irodalmi alkotásoknak tekinti, s úgy véli, hogy csak kismértékben áll hátterükben szájhagyomány. Ezen túlmenően szerinte a „családi monda" teljesen téves elnevezés, mert noha a család ügyeit beszéli el, jellegében mégsem családi. Az izlandi saga-ban a család ugyanis mindig egy nagyobb politikai összefüggéshez tartozik. Formailag nézve nem kis epizodikus egységek, hanem egy komplex irodalmi összefüggés részei. Alaptalan tehát az izlandi saga-t a monda értelmezésének vitájába bevonni, s egyúttal az izraelita hagyományra alkalmazni. Mindezek előrebocsátása után J. Van Seters megállapítja: ennyi bizonytalanság után a mondát nem lehet mint formatörténeti kategóriát a Genezis elbeszéléseinek, de általában az Ószövetség kutatásában alkalmazni, sem felhasználni annak megítélésére, hogy az irodalmi művek alapja szájhagyomány-e, vagy sem. Az Abrahám-hagyomány irodalmi elemzése ugyan rámutat az elbeszélések szájhagyományból ismert folklorisztikus formáira és elemeire, de messze kisebb mértékben, mint azt H. Gunkel nyomán gondolták, és semmi esetre sem úgy, mint az írásbeliség előtti kor szájhagyományának letéteményét. Azt sem lehet megállapítani, hogy a szájhagyomány elbeszélés formái mikor kapcsolódtak Abrahám alakjához. Megtörténhetett bármikor, amikor a hagyomány már írott formát öltött. Ezzel a megállapítással J. Van Seters negatív ítéletet mond a hagyománytörténet lehetőségéről is. H. Gunkel indítása, hogy a Genezis elbeszéléseinek hátterében száj- hagyománnyal áll, az egész Pentateuchus irodalmi formáját megelőző szájhagyomány kutatásához vezetett, amelynek legkiemelkedőbb képviselője M. Noth. M. Noth úgy látja, hogy a Pentateuchus alapformája már a szájhagyomány állapotában kialakult, s a hagyomány írásbeliség előtti szintjéből rekonstruálni lehet Izrael korai történetét és vallását. /. Van Seters szerint azonban megalapozatlan minden olyan kutatási módszer, amely a hagyomány írásbeliség előtti történetére támaszkodva próbál magyarázatot adni a Pentateuchus is így a pátriárkái történetek) keletkezésére (VAN SETERS,)., Abraham in History and Tradition, 125-153.154-166. old.). 58 J. Van Seters kutatásait részletesebben lásd RÓZSA H., Az Ószövetség keletkezése /., Budapest 19952, 92- 107. old., a mondára való hivatkozásait pedig 148-161. old. 76
